Carl Pietzner: Erzsébet királyné arcképe

A halvány mosollyal szembenéző, az 1890-es évek divatját idéző fekete csipkeblúzt, nyakában pedig keresztet viselő királynét a világ legszebb asszonyának tartották. A retusált fotót, melyet dombornyomásos császári címer keretez, Carl Pietzner fényképész készítette 1898-ban. A királyné akkoriban hatvanéves volt.

A Poroszországban született Pietzner 1891/1892-től már Bécsben dolgozott, 1893-tól pedig udvari fényképészként tartották számon. Bécsben az egyik legjelentősebb divatfotósként ismerték, és 1900 körül már tíz stúdiója volt az Osztrák-Magyar Monarchia területén.

Pietzner azonban nem lefényképezte Erzsébet királynét, hanem átdolgozta a királyné egyik utolsó műtermi portréfotóját, hogy megalkothassa Erzsébet királyné „aktuális” arcképét. Az idősödő királyné ugyanis ekkor már közel három évtizede nem volt hajlandó modellt állni a fényképészeknek. Pietzner így kénytelen volt egy jóval korábbi fotót retusálni, melyet 1867-ben Ludwig Angerer készített.

 Ludwig Angerer

Ludwig Angerer (1827–1879), a tehetséges császári udvari fényképész alapította Bécsben az első fotóműtermet, s Angerer nevéhez fűződik a népszerű carte de visite fényképek 1857-ben történő bevezetése is. Angerer a magyar tudós, mérnök-matematikus Petzval József által feltalált portréobjektívvel dolgozott, amely mérföldkövet jelentett a modern objektívtervezés történetében. Rendkívül sikeres volt, képei retusálás nélkül is élesek, lendületesek, figyelemfelkeltőek voltak. Ráadásul Angerer az egyetlen fényképész, aki együtt fényképezte Erzsébetet a gyermekeivel, háta mögött a császári családdal (1859). Ferenc József császár és Erzsébet császárné ugyanis többször is járt műtermében, de csak külön-külön álltak fényképezőgép elé. Angerer az 1860-as években több sorozatot is készített a húszas évei végén járó császárnéról, aki megtestesítette egy kor nőideálját. Visszafogottsága, finomsága titokzatosságot sejtetett, öltözködése eleganciát sugárzott, hajviselete divatot teremtett. Az alattvalók álmát valósították meg ezek a képek, a császárné, királyné „állandó” szépsége, gyermekek, állatok megjelenítése a képeken a békeévek állandóságát is erősítették.

Erzsébet nemcsak a világ legszebb asszonya, hanem a világ legtöbbet ábrázolt asszonya is lehetett volna, ha akarja, hisz a lehetőségek adottak voltak. A festészet, a szobrászat, a különféle grafikai eljárások mellett a fényképezés gyors fejlődése is lehetővé tette az ábrázolások mennyiségi, minőségi sokféleségét.

Erzsébet királyné ábrázolásai különböző életkorokban. DBSLM

Amilyen szívesen engedte magát fényképezni és lefesteni szépsége tudatában a fiatal Erzsébet császárné az 1860-as évekig, annyira határozottan állt ellen mindezeknek a későbbiekben. Erzsébet élete utolsó harminc évében nem keresett fel fotóműtermet, 42 éves korától pedig már festőknek sem állt modellt. A fiatalsághoz, karcsúsághoz, szépséghez túlzottan is ragaszkodó, depresszióval küszködő királyné egyre ritkábban jelent meg a protokolláris eseményeken, és egyre többet volt távol. A korabeli társadalom azonban követelte a szépséges császárnéról, királynéról készült portrékat. „Míg a király alakját fényképezők, festők és szobrászok igen gyakran megörökítik, a királyné már régóta nem adott alkalmat senkinek, hogy róla újabb képet, vagy szobrot készítsen” – írta a Vasárnapi Ujság 1897-ben. A fényképészek, művészek így kénytelenek voltak azokat a felvételeket retusálni, melyek korábbról rendelkezésükre álltak, vagy saját fantáziájukra támaszkodni.

A király könyve

A grafikai eljárásokkal készült kollázsokat újrafotózták, közzétették és árusították. „E képek fényképi fölvételek s jellemzőleg mutatják a fejedelmi fenköltség mellett azt a szívjóságot és nemességet, a mely királyasszonyunk egész lényén elárad, s melylyel milliók szivét oly maradandólag meg tudta magának hódítani.” A manipulációk nem „felsőbb utasításra” történtek, hanem a fényképészek jó érzékkel ismerték fel, s elégítették ki a közönségigényt. Éppúgy, ahogy ebben az esetben Pietzner is átdolgozta Angerer Erzsébet királyné portréját, a szép, fiatal arcot retusálással öregítette.

A fotó, melynek létezik egy Ferenc József császárt ábrázoló párja is, a századforduló után az emléklapok, képeslapok egyik leggyakoribb motívuma lett. Erzsébet királyné tragikus haláláig (1898. szeptember 10.), tulajdonképp három évtizeden keresztül, korai, huszonévesen, harmincévesen készült portréi, s azok retusált változatai keringtek a Monarchiában. Nem tudjuk, hogy 1898-ban arca valójában milyen volt. Bizonyos azonban, hogy Erzsébet királyné szépsége, örök fiatalsága legendává vált.

Mészáros Irén
muzeológus
Savaria Múzeum

Felhasznált irodalom:

A király könyve. 1898

Erzsébet királyné itthon. Képes Folyóirat - A Vasárnapi Ujság XII. 1897

Ludwig Angerer. https://monoskop.org/Ludwig_Angerer

Wagner István: Retusálás. Napi Magyarország. 1998. márc. 28. https://adt.arcanum.com/hu/view/NapiMagyarorszag_1998_03/?query=carl%20pietzner&pg=420&layout=s

Borovi Dániel: Fotóhasználat Erzsébet királyné időskori arcképein. Fotóművészet. 2012/4. http://www.fotomuveszet.net/korabbi_szamok/201204/fotohasznalat_erzsebet_kiralyne_idoskori_arckepein?PHPSESSID=7ca70dcfa3e9ff340482f3208723114b

Tomsics Emőke: Királyi öltöztetőbabák. Az 1866-os király látogatás képei. Fotóművészet, 2006/ 1. http://www.fotomuveszet.net/korabbi_szamok/200901/kiralyi_oltozteto_babak