Báró Gerliczy Irma és Szegedy György. Fotó: Borsos József császári és királyi udvari fényképész, Pest (Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum, Történettudományi Osztály)

Erzsébet királyné szoros kapcsolatot ápolt a magyar arisztokráciával. Az 1860-as évek elejétől tudatosan választott közvetlen környezetébe magyar embereket. Udvarhölgyei régi magyar nemesi családokból származtak: Hunyady Karolina, Festetics Mária, Mailáth Sarolta, Mikes Johanna, Sztáray Irma grófnők. Az udvari etikett szerint udvarhölgy csak hajadon arisztokrata hölgy lehetett, aki állandó szolgálatot teljesített a királyné mellett, kísérője volt utazásain, hivatalos látogatásokon, udvari bálokon. Az udvarhölgyi szolgálat egyszerre volt végtelenül felemelő és rendkívül nehéz terhekkel járó, olykor életre szóló vállalás. „A királyné udvarhölgye Pesten valóságos varázsige” – írta naplójában 1873-ban Festetics Mária grófnő. Ferenczy Ida, Festetics Mária és Sztáray Irma az udvarhölgyi szolgálat miatt a férjhezmenetelről is lemondott.

Csillagkeresztes Rendjel adományozási okirat Szegedy Györgyné báró Gerliczy Irma részére, 1874. A német nyelvű felirat szerint Erzsébet királyné, I. Ferenc József felesége, Ausztria császárnéja és Magyarország királynéja stb. 1874. február 27-én kelt legfelsőbb elhatározásával „Maria von Szegedy geb. Baronin Gerliczy” számára a „Csillagkereszt” Rendjelet adományozta. Az okmányon Erzsébet királyné sajátkezű aláírása látható. (Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum, Történettudományi Osztály)

A magyar udvartartáshoz tartoztak a palotahölgyek is, akik szintúgy a legelőkelőbb magyar nemesi családokból kerültek ki: az Andrássy, Csekonics, Cziráky, Erdődy, Esterházy, Fáy, Festetics, Hunyady, Károlyi, Keglevich, Pálffy, Pallavicini, Pejácsevich, Odescalchi, Zichy, Szapáry, Széchenyi, Szegedy, Teleki és Wenckheim család hölgyei. A palotahölgyek férjes asszonyok is lehettek. A palotahölgy kinevezés óriási megtiszteltetésnek számított, hiszen azok, akik megkapták, részt vehettek az udvari ünnepségeken, beszélgethettek a királynéval, illetve meghívást kaphattak az udvari díszebédekre, vacsorákra, vadászatokra. A budai királyi várban tartott ebédek, vacsorák alkalmával Erzsébet királyné 1866 óta magyar nyelven társalgott a résztvevőkkel. Erzsébet főudvarmesteri hivatala nevezte ki a palotahölgyeket, legelőször 1865. november 19-én, a királyné névnapján. Erzsébet királyné legutolsó palotahölgyi kinevezésére 1898. szeptember 3-án, halála előtt egy héttel került sor. A királyné ekkor nevezte ki a Vas vármegyei származású, Acsádon élő Szegedy Györgyné báró Gerliczy Irmát, illetve a vasvörösvári gróf Erdődy Gyuláné gróf Széchényi Emíliát is.

Özvegy Szegedy Györgyné báró Gerliczy Irma, Acsád, 1921 (Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum, Történettudományi Osztály)

Erzsébet királyné tevékenységi körei mintaként szolgáltak a palotahölgyek számára. Erzsébet több jótékony intézmény védnöke is volt Magyarországon, és a palotahölgyek is számos egylet vezetőiként és tagjaiként működtek, segítették a rászorulókat, jótékonysági programokat: hangversenyeket, bálokat, vásárokat rendeztek, amelyek bevételeit nemes célokra fordították.

Szegedy Györgyné született báró Gerliczy Irma szülői mintákat követve állt a jótékonyság élére: családi vonatkozások kötötték az uralkodói párhoz. Már az édesanyja, báró Gerliczy Félixné született gróf Kornis Lujza is kapcsolatban állt Ferenc Józseffel és Erzsébet királynéval. Báró Gerliczy Félixné – a Nagyváradi Jótékony Nőegylet elnöknője – érdeme volt, hogy 1879-ben átadták Nagyvárad karitatív centrumát, az Erzsébet-árvaházat, amelyet 1890-ben maga Ferenc József, 1901-ben pedig leánya, Mária Valéria főhercegasszony is meglátogatott.

Előkelő vendégek az acsádi Szegedy kastély dísztermében, előtérben Szegedy Györgyné és Mária Terézia bajor királyné. Fotó: Knebel Jenő császári és királyi udvari fényképész (Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum, Történettudományi Osztály)

Szegedy Györgyné a főúri világ elismert tagjaként az 1880-as években kezdte szerteágazó jótékonysági tevékenységét Szombathelyen. Humanitárius munkája különösképp az anya- és gyermekvédelem területén bontakozott ki. Miután egymást követően három gyermekét veszítette el, legmélyebb elhatározása volt, hogy életét – anyagi és emberi erőforrásokat nem kímélve – a rászoruló gyermekek ápolásának, segítésének és az anyavédelemnek szentelje. A hátrányos helyzetű gyermekek felkarolására tett akciói közül legfontosabb a Vasvármegyei Fehér Kereszt Egyesület létrehozása volt, amely a Fehérkereszt Országos Lelencház Egyesület első vidéki fiókintézeteként alakult meg 1899-ben. Az egylet legfőbb feladatának az óriási mértékű gyermekhalandóság csökkentését, az egészségügyi felvilágosítást, valamint a gyermekek törvényes védelmét tartotta. Szegedy Györgyné évtizedeken keresztül viselte az egyesület elnöki tisztségét, és vezette annak munkáját. Közbenjárására a szombathelyi bábaképző intézetben 1900-ban megnyílott az elhagyott gyermekek befogadására és megmentésére hivatott, első vidéki gyermekmenhely. Szegedy Györgyné a beteg gyermekek gyógyításának misszióját is magára vállalva, 1902-ben egy gyermekkórház felépítését tűzte ki célul. 8 év alatt – szorgalmas gyűjtőakciói révén, valamint a király, a kormány és kiterjedt rokoni, baráti kapcsolatai segítségével – megteremtette az anyagi fedezetet arra, hogy a Fehér Kereszt Egyesület saját erejéből felépíthetett egy modern berendezésű, 100 ágyas gyermekkórházat, ami a harmadik ilyen jellegű intézmény volt az országban. Az intézményt 1910. február 14-én nyitották meg. Szegedy Györgyné szociális programjainak, a vezetésével működő egyesületek és a támogatásával felállított intézmények munkájának köszönhetően több ezer gyermek fizikai, szellemi és mentális fejlődése, életkörülményeinek javulása indult meg a városban. Mindennek köszönhetően személye a 20. század első felében ikonná vált Szombathelyen. Neve összefonódott a dinamikusan fejlődő, urbanizálódó Szombathely és Vas vármegye gyermekvédelmi egyesületeinek és intézményeinek létrejöttével. Ő volt a „a philanthropia, a humanitas angyala”, „a jótékonyság géniusza”, „Vasvármegye Metternich hercegnője”.

Szegedy Györgyné az erdei iskola udvarán a növendékekkel és Ujváry Ede polgármesterrel. Fotó: Kühn Béla, 1930-as évek eleje (Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum, Történettudományi Osztály)

Erzsébet királyné 1898 szeptemberében, halála előtt egy héttel palotahölgyévé nevezte ki. Gerliczy Irma Erzsébet királyné iránti hűségének jele, hogy odaadó híve volt a királyné halálát követő magyarországi mozgalomnak, amely a királyné tiszteletére építendő Örökimádás temploma felépítését tűzte ki célul. Ennek érdekében gyűjtési akciókat szervezett Szombathelyen és Acsád környékén is. Önzetlen munkásságáért Ferenc József császár 1907. január 22-én az első osztályú Erzsébet rendet adományozta Szegedy Györgyné báró Gerliczy Irmának. 1911-ben pedig a bajor királyné személyesen adta át neki a bajor Terézia Rend gyémántokkal díszített csillagkeresztjét.

Szegedy Györgyné gyermeket ölelő alakja. Gipsz szobor. Készítő: „Draskovits” (Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum, Történettudományi Osztály)

Kelbert Krisztina
történész, osztályvezető
Savaria Múzeum

Irodalom

Kelbert Krisztina: Szegedy Györgyné. Szülőföld Könyvkiadó, Szombathely, 2013. (Arcképcsarnok, Híres szombathelyi nők, 5.)

Titkok, bálok, utazások. Erzsébet királyné és magyar udvarhölgyei. Időszaki kiállítás a Gödöllői Királyi Kastélyban, 2012. június 9. – szeptember 30. Írta: Kaján Marianna, Kovács Éva Marianna, Faludi Ildikó. Szerk.: Faludi Ildikó. Gödöllői Királyi Kastély Nonprofit Kft. Gödöllő, 2012.