Gróf Mikes Johanna 1866. április 1-én született Kolozsvárott. Fiatalon, 24. életévét betöltve, 1890 márciusában került Erzsébet királyné szolgálatába – minden bizonnyal báró Nopcsa Ferenc főudvarmester javaslatára, lévén mindketten erdélyi származásúak voltak –, miután elődje, Majláth Sarolta grófnő férjhez ment.

Gróf Mikes Janka (Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum, Történettudományi Osztály)

Az ifjú hajadont előzetesen báró dr. Hermann Widerhofer udvari orvos megvizsgálta, hogy elég jól bírja-e a sétákat. Mikes Janka alapos felkészítést követően egy olyan periódusban került a királyné szolgálatába, amelyet mély gyász övezett: 1890-ben, Rudolf trónörökös halálának első évfordulóján Mayerlingben kápolnát szenteltek fel a halottas szoba helyén. Ugyanezen év elején hunyt el gróf Andrássy Gyula és Erzsébet nővére, Ilona bajor hercegnő (Helene Caroline Therese in Bayern, „Nene”) is.

Gróf Mikes Janka (Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum, Történettudományi Osztály)

Janka szolgálatának jelentékeny részét a vigasztalás tette ki. Jól vette az akadályt, fiatalsága, derűje és fizikai erőnléte jó hatással volt a királynéra, aki ebben az időszakban nagyon sokat utazott Mikes grófnő társaságában. Az új udvarhölgy elkísérte úrnőjét Korfu szigetén álló palotájába, az Akhilleionba is. 1891 júliusa elején Erzsébet és udvarhölgye, valamint görög felolvasója, Konstantinos Christomanos Bad Gasteinban (Salzburg tartomány) tettek hegyi kirándulást. Délelőtt napsütéses időben indultak el a Gamskarkogel hegycsúcs meghódítására. Miután elérték a csúcsot, rövid zivatar támadt, így nem tudtak lejutni. A hegyen, egy szénatárolóban, a szénán alva kellett tölteniük az éjszakát. Az esetről Ferenc József császár egy levelében is megemlékezett: „A görögnek éjjeli szállásul a szénapadlást jelölték ki. A tároló gazdasszonya azonban ezt a helyet mindenáron meg akarta osztani vele. Ezért mindenféle számítgatásokra és óvintézkedésekre volt szükség a görög ártatlanságának megmentésére.”

Bad Ischl fürdővendégeinek listája, 1891. augusztus 20. A császárné és királyné kíséretében: gróf Mikes Janka.

1891-ben Erzsébet királyné gróf Mikes Jankát csillagkeresztes hölggyé nevezte ki: az udvarhölgy megkapta a Habsburg ház nőknek járó legmagasabb kitüntetését, az 1668-ban alapított Csillagkereszt-rend címet.  

A rá következő évben is folytatódtak az utazások. Ahogy Konstantinos Christomanos, Erzsébet királyné görög felolvasójának naplójegyzeteiből értesülhetünk: Mikes Janka 1892. március 6-án Erzsébet királyné kíséretében tartózkodott a Miramare kastélyban. „A császárné Nopcsa báróval, azután Mikes Janka báróné és jómagam, valamint a kíséret többi tagjai lépkedünk a nedves kavicsos úton a csepegő és reszkető fák alatt, melyeknek sora a teraszon akadálytalanul fut ki a tengerre, végső célját érve el. És akkor magának a tengernek lenyűgöző kitárulkozása!”

Erzsébet 1893. szeptember 1-én a Greif királyi gőzhajón kelt tengeri útra a trieszti Miramare kastélyból. Udvarhölgyként Mikes Janka kísérte őt. Az út során érintették: a szicíliai Agrigentót, az afrikai Algírt és Gibraltárt. Egy-egy megállóhelyen néhány napot töltöttek. Majd megérkeztek Funchalba, Madeira sziget fővárosába, s több hetet tartózkodtak a szigeten. Ez idő alatt Erzsébet napi 4-6 órás sétákat tett Jankával. László Elemér, a Greif sorhajóhadnagya ekként emlékezett vissza e sétákra: „A felséges asszony Madeirában is óriási sétákat tett a meredek hegyek között, szegény Mikes Janka gyakran egészen kimerülve jött haza, míg a királyné a fáradtság legkisebb nyoma nélkül oly ruganyosan ment át lakásába, mintha éppen ozsonnától kelt volna fel.” Erzsébet sokat sétált a fedélzeten is, olvasott, verset írt, görög leckéket vett, vagy társalgott Jankával, aki így írt egy levelében: „Szegény asszony, azt hiszem, senki sem olyan boldogtalan és meg nem értett ezen a világon, mint amilyennek ő érzi magát, és ezen senki sem segíthet.”

1895 júliusában Mikes grófnő kísérte el a királynét Bártfára. Felkeresték a zborói vár romjait is. „Üdülni jött a királyné Bártfára […] Magános sétáiban nem zavarja senki, de nem is igen zavarhatja, mert lábainak veszélyeztetése nélkül bártfai halandó nem igen volna képes a felséges asszonyt sétáiban követni. Nem is annyira séta az, mint inkább távgyaloglás hegynek föl, völgynek le, árkon-bokron, süppedékes talajon keresztül, mindig egyforma, sohasem lankadó gyors léptekkel, néha három-négy óra hosszat egy huzamban. Nem csekélyebb gyorsasággal és kitartással teszi meg sétáit a királyné akkor is, ha nem magánosan, hanem kísérővel megy neki a rengetegnek. Kísérője, úgy látszik, már szintén trainirozva van az ilyen sétákhoz. Udvarhölgye, Mikes Janka grófnő, vagy görög nyelvmestere szokott ilyenkor vele lenni. Érdekes alak különben a grófnő is. Magas, karcsú, mint úrnője; ugyanolyan egyszerű fekete ruha fedi testét, kalapja, napernyője mindenben megegyezik a felséges asszonyéval. Hátulról tekintve gyakran összetéveszti őket a nyaraló közönség. A királynő főként esteli sétáit teszi meg udvarhölgye társaságában.” – írta a Pesti Hírlap 1895-ben.

Mikes Janka grófné és gróf Szécsen Miklós közös portréja a Wiener Salonblatt címlapján, 1896. január 12.

Mikes Janka grófnőt Sztáray Irma grófnő követte az udvarhölgyi szolgálatban. Ugyanis gróf Mikes Janka 1896-ban Bécsben házasságot kötött temerini gróf Szécsen Miklóssal (1857–1926). A jogot végzett nagybirtokos fényes diplomáciai karriert járt be: Rómában követségi titkári minőségben munkálkodott, 1897-től a Külügyminisztérium első osztályfőnöke lett, 1898-ban titkos tanácsosi címmel ruházták fel, majd 1901-től az Osztrák–Magyar Monarchia vatikáni nagyköveteként működött. 1908-ban az aranygyapjas rend lovagja lett, 1911-től az első világháborúig párizsi nagykövetként dolgozott. 1916-ban udvarnagy és a főrendiház tagja lett. Házasságukból három gyermek született: Ernesztina (1897–1984), Miklós (1899–1945) és Janka (1902–1987).

Gróf Mikes Janka férjével és két gyermekével, Ernesztinával és Miklóssal a Wiener Salonblatt címlapján, 1902. augusztus 9.

Gróf Szécsen Miklósné Mikes Janka grófnőt – udvarhölgyi szolgálatát követően –, 1896 februárjában Erzsébet királyné palotahölgyévé nevezte ki. 1898 novemberében megkapta az Erzsébet-rend első osztályú keresztjét. 1905-ben a Szuverén Máltai Lovagrend tiszteletbeli hölgye ékítményének viselését engedélyezte számára Ferenc József. Majd az uralkodó 1909 februárjában a pápai „Bene Merenti” aranyérem viselésére jogosította fel.

Gróf Mikes Janka portréja a Wiener Salonblatt címlapján, 1913. november 1.

A család az első világháborút követően települt a Vas vármegyei Szentlőrincre (ma: Táplánszentkereszt). A korábban a Mikos, Inkey, Batthyány, Széchényi, majd Wohl családok tulajdonát képező kastélyban rendezték be otthonukat.

Gróf Szécsen Miklósné beilleszkedett Vas vármegye közéletébe: 1928 és 1930 között elnökeként működött a legitimista Magyar Nők Szent Korona Szövetsége szombathelyi csoportjának.

Legitimista garden party gróf Szécsen Miklósné szentlőrinci birtokán (Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum, Történettudományi Osztály)

Gróf Mikes Janka 1930. december 28-án hunyt el Bécsben. Férjével, gróf Szécsen Miklóssal a táplánszentkereszti Szent Lőrinc templom kertjében nyugszanak. Leányaik, Ernesztina és Janka a betegápolás terén végzett munkájukkal írták be nevüket Szombathely történetébe.

Kelbert Krisztina
történész, osztályvezető
Savaria Múzeum

Forrás

A királyné új udvarhölgye. = Pesti Hírlap, 1890. márc. 14. 7. p.

Királyasszonyunk Bártfán. = Pesti Hírlap, 1895. júl. 6. 1–2. p.

Magyarország tiszti czím- és névtára XXII. évfolyam. Budapest, 1903.

Hivatalos rész. = Budapesti Közlöny, 1905. aug. 1. 1. p.

Hivatalos rész. = Budapesti Közlöny, 1909. márc. 28. 1. p.

Gardebón party. = Vasvármegye, 1928. júl. 3. 4. p.

† Özvegy gróf Szécsen Miklósné. = Vasvármegye, 1930. dec. 30. 5. p.

László Elemér: A királyné hajóján, amelyen Erzsébet királyasszony egykor a Földközi-tengert járta. = Budapesti Hírlap, 1932. szept. 25. 5. p.

Szécsen Miklósné grófné sz. Mikes Janka grófnő: Erzsébet királyné madeirai utazása. = Nemzeti Ujság, 1925. aug. 19. 7. p.

Konstantinos Christomanos: Naplójegyzetek Erzsébet királyné görög felolvasójától. Athenaeum Kiadó, Budapest, 2019.

Felhasznált irodalom

Titkok, bálok, utazások. Erzsébet királyné és magyar udvarhölgyei. Gödöllői Királyi Kastély Múzeum, Gödöllő, 2012.

Káli-Rozmis Barbara: Erzsébet királyné és a magyarok. Barátság vagy szerelem? Helikon Kiadó, Budapest, 2021.

Podhorányi Zsolt: Dámák a kastélyban. Kossuth Kiadó, Budapest, 2018.