Gróf Erdődy Gyuláné született gróf Széchényi Emília (1866–1928) – II. Rákóczi Ferenc egyenes ági leszármazottja, gróf Széchényi Ferenc dédunokája, a neves történelmi személyiségeket adó gróf Erdődy és Széchényi családok sarja – tehetségéhez és szenvedélyéhez mérten a festészetben és a karitatív munkában lelte meg hivatását.

Gróf Erdődy Gyuláné, Budapest, 1900 (Fotó: Koller tanár utódai, Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum, Történettudományi Osztály)

A grófnő műtermet alakított ki Vörösváron (1907-től Vasvörösvár, ma: Rotenturm an der Pinka, Ausztria) és Bécsben, ahol neves művészek fordultak meg és instruálták alkotói tevékenységét. Számos tárlaton vett részt, amelyek időben – 1881-től 1927-ig – csaknem ötven évet fogtak át, térben pedig – Nagyváradtól Budapesten, Győrön, Szombathelyen és Bécsen át egészen Párizsig – közel 1500 kilométeres hatósugárban helyezkedtek el. Főként tájképeket és virágcsendéleteket, valamint portrékat festett, amelyeket technikai tökéllyel kivitelezett naturalizmus jellemzett, ugyanakkor kedvelte a karikatúrákat is. Szakmai tömörülések választották tagjukká, mint Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesületének Képzőművészeti Szakosztálya. A képei eladásából származó bevételeket kivétel nélkül valamely jótékony célra ajánlotta fel. Humanitárius munkát – kiemelve az egészségügy és a gyermekvédelem területét – főként Vas vármegyében: Szombathelyen és a Felsőőri járás településein fejtett ki.

Gróf Erdődy Gyuláné portréjával ellátott képeslap az 1905. július 9-én tartott felsőőri népünnep emlékére (Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum, Történettudományi Osztály)

A vasi megyeszékhelyen kiemelkedő és folyamatos patronációban három egyesületet részesített. Csaknem harminc éven keresztül, 1885-től 1914-ig nyújtott anyagi támogatást a Szombathelyi Jótékony Nőegyletnek. Túlnyomórészt az egyesület „árvák karácsonyfája” akciójára juttatott adományokat, illetve szegényeket segítő táncmulatságaikat dotálta.

A második szervezet, amelyet közel másfél évtizeden keresztül támogatott, a Fehér Kereszt Egyesület volt, amely 1899. július 23-án alakult meg Szombathelyen a Fehér Kereszt Országos Lelenczház Egyesület első vidéki fiókjaként. A szerveződés célját az alapszabály a következőképp rögzítette: „felvenni és felnevelni a segélyre, illetőleg közellátásra szoruló lelencz és elhagyott gyermekeket.” Székhelye és lelencháza ideiglenesen a Bábaképző Intézetben (ma: Semmelweis Ignác utca) működött. 1900 őszén az egylet hölgybizottsága, élén Szegedy Györgynével (1851–1944) és gróf Erdődy Gyulánéval, egy nagyszabású kézimunka- és háziipari kiállítást rendezett a vármegyeházán, amelynek bevételeit a Fehér Kereszt céljaira fordították. Gróf Erdődy Gyulánét 1902-ben az önállósuló Fehér Kereszt Egyesület másodelnöknőjévé választották. Hosszú éveken át aktívan munkálkodott az ingyen tej- és kenyérkiosztási programokban, anyagi támogatásával is segítve az akciókat. Ugyanakkor a szombathelyi Fehér Kereszt Egyesület legkiemelkedőbb vállalkozásának, a gyermekkórház felállításának támogatásában is élen járt. A kórház építésére 1902-ben kezdték meg a gyűjtést, amelynek vezetését az elnöknő, Szegedy Györgyné, illetve a másodelnöknő, gróf Erdődy Gyuláné vállalták. 1905 májusában nagyszabású jótékonysági ünnepélyt rendeztek a Szent István és az Ezredévi parkban, a rendezőbizottság élén ott állt Erdődy Gyuláné is. 1908 júniusában újfent másodelnökké választották, a tisztséget örömmel elfogadta. 1909 februárjában a Szegedyné–Erdődyné elnökpáros újabb akciót indított: az árvaházi növendékek által készített dísztárgyak árusításába fogtak, amelynek bevételeit szintén a gyermekkórház javára fordították. Ugyanezen év júniusában gyermeknapot szerveztek a Szent István parkba, a rendezvényre Erdődy Gyuláné is ajánlott fel természetbeni ajándékokat. Ezen akciók mind hozzájárultak ahhoz, hogy az építkezést és a felszerelést követően 1910 februárjában ünnepélyesen megnyithatták a Fehér Kereszt Gyermekkórházat, amelynek kápolnáját Erdődy Gyuláné rendezte be.

„Gizella királyné és udvartartása” című élőkép, Gizella szerepében gróf Erdődy Gyuláné, 1897 „Gróf Erdődy Gyuláné fenséges és angyali királyné volt, a kinek nemes vonásairól nem a gyémántok villogó fénye között oly otthonos gőg sugárzott le ránk, de maga a verőfény beragyogta szépség, a galambszelíd báj, a nőiségnek a trónon is legeslegbecsesebb varázsa.” – írta a Vasvármegye című lap (Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum, Történettudományi Osztály)

A harmadik szervezet, amelyet kiemelt figyelemben részesített, a Tuberkulózis Ellen Védekező Vasvármegyei Egyesület volt. E szövetség 1902-ben alakult a pusztító népbetegségként számon tartott tbc visszaszorításának céljából. A tuberkulózis terjedését főként a szegényebb rétegek elmaradott higiéniai viszonyai és a tudatlanság okozták. Ezért az újonnan létrejött civil szervezet kezdetben főként a nép körében történő felvilágosító társadalmi munkát, majd az intézményi háttér kiépítését és a gyógyítást helyezte előtérbe. Emília – férjével és két fiával – 1902-ben lépett az egyesület alapító tagjai közé. Majd 1903 márciusában – Bezerédj István (1866–1943) alispán elnök mellett – az egyesület elnöknőjévé választották. 1903 novemberében Erdődy Gyuláné vezetésével megalakították az egyesület 400 tagból álló hölgybizottságát. E testület fő feladatául a tuberkulózis elleni védekezés eszméjének társadalmi úton való propagálását tekintette, 1904. januári ülésén pedig első munkaprogramjává a Velemben létesítendő szanatórium felépítésére történő gyűjtést tűzte ki.

Az Erdődy család a vasvörösvári kastély udvarán, 1914. augusztus vége vagy szeptember eleje. A fronton megsérült Erdődy-fiúk felkötött karral: balról gróf Erdődy Tamás, jobbról gróf Erdődy Lajos, mellette édesanyja, gróf Erdődy Gyuláné (Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum, Történettudományi Osztály)

Rendszeres egyleti munkái mellett számos más szombathelyi jótékonysági akcióban is részt vett. 1904-ben támogatta a Kultúrpalota felépítését. 1906-ban a kármelita nővérek Kálvária-dombon álló templomának felszentelésére adakozott. 1907-ben a Vakokat Gyámolító Országos Egyesület dunántúli fiókegyletének alapító tagjai sorába lépett.

Lajos bajor királyi herceg és felesége, Habsburg–Estei Mária Terézia főhercegnő látogatása az acsádi Szegedy-kastélyban, 1914. Gróf Erdődy Gyuláné a kép jobb széléről tekintett a kamerába, viselete: „zöld charmeuse, fehér mellény, fekete kalap zöld tollal.” – írta a Szombathelyi Ujság. A bajor királyi herceg középütt kalapban, jobbján Koncz János hegedűművész (Fotó: Knebel Jenő, Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum, Történettudományi Osztály)

Erzsébet királyné 1898. szeptember 3-án – halála előtt egy héttel – Emíliát palotahölgyévé nevezte ki. A királyné tragikus elhunytát követően megalakult az „Erzsébet királyné-Alap” Központi Bizottsága, amely a királyné emlékszobrára, illetve jótékonysági alapítványára való adakozásra szólította fel híveit. Erdődy Gyuláné e cél érdekében 1898 novemberében–decemberében a Felsőőri járás hölgyei körében folytatott gyűjtést. A magyar nők e nagyszabású akciójának eredményeképp 1900. augusztus 25-én a bécsi Kapucinusok sírboltjában – Erzsébet királyné és Rudolf trónörökös koporsója között – 30 tagból álló hölgydelegáció kíséretében állították fel Zala György bronz szobrát. A reneszánsz stílű emlékmű szalagján e felirat állt: „A magyar haza leányai a magyar haza édesanyjának.” Az eseményen a küldöttség tagjaként gróf Erdődy Gyuláné is jelen volt. Emília az Erzsébet királyné körül kialakuló kultusz építésében más módon is részt vett. Tagja volt ugyanis az Erzsébet királyné Örökimádás templom Vasvármegyei gyűjtő bizottságának: 1899-ben a Felsőőri járásban vezette az adománygyűjtést, 1900-ban pedig maga is támogatta a királyné tiszteletére Budapesten, az Üllői úton építendő templom felállítását, amelynek felszentelésére 1908-ban került sor. A közjótékonyság és az emberszeretet terén szerzett érdemeiért 1910. augusztus 14-én Ferenc József a legmagasabb női kitüntetést – az 1898. szeptember 17-én alapított, Szent Erzsébetre és az elhunyt Erzsébet császár- és királynéra egyaránt utaló – I. osztályú Erzsébet Rendet adományozta gróf Erdődy Gyuláné számára.

Gróf Erdődy Gyuláné született gróf Széchényi Emília, 1927 (Fotó: Knebel Jenő, Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum, Történettudományi Osztály)

Kelbert Krisztina
történész, osztályvezető
Savaria Múzeum

Felhasznált irodalom

Krisztina Kelbert: Gräfin Emília Erdődy (1866–1928). Ein ungewöhnliches Frauenleben. In: Land im Krieg. Zwischen Schützengraben und Heimatfront. Burgenland 1914–1918. Begleitband zur Ausstellung. Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland (WAB). Band 149. Landesmuseum Burgenland, Eisenstadt, 2014. 295–300. p.

Kelbert Krisztina: Női szerepek az első világháborúban. Gróf Erdődy Gyuláné sz. gróf Széchényi Emília mint anya, ápolónő és festőművész. In: Vasi Szemle, 2014. 4. sz. 387–395. p.

Kelbert Krisztina: Gróf Erdődy Gyuláné gróf Széchényi Emília. Szülőföld Könyvkiadó, Szombathely, 2018. (Arcképcsarnok. Híres szombathelyi nők, 19.)