A Plasztika című mű az első Siklósi Kerámia Szimpózium ikonikus munkái közé tartozik.  A Schrammel Imre nevéhez fűződő, 1969-70-ben megrendezett Pécs melletti nemzetközi alkotótelep korszakváltást jelentő, új felfogásban készült megosztó műveket produkált, melyek hatása szemléletváltó fordulatot jelentett, szellemi hatása pedig messze vezetett a magyar kerámiaművészet fejlődésében. A nemzetközi színterű művésztelepnek a siklósi romos kolostorépület adott helyet, kezdetben kemence és alapanyag híján. Ám a lelkes résztvevők Schrammel Imre vezetésével és Dvorszky Hedvig művészettörténész, az akkori Képző- és Iparművészeti Lektorátus tagjának mentorálásával csodát teremtettek e szükségből, és a legfontosabb "hozzávalót" a közös lelkesedést nem nélkülözték. A kölcsönös egymásra hatás újjászülte, kitágította az addigi művészi szemléletmódot. A forradalmian új stílus jegyében készült tárgyak közös művészi koncepciója az egyszerűsített és magas tüzű égetés volt, a korábbi alacsony tüzű eljárásokkal szemben. Maga az anyag állt a művek elkészítésének középpontjában, háttérbe szorítva az esztétikumot és a funkciót. Az alapanyagok szélesebb felhasználásával, az égetési technikák megváltoztatásával készültek ezek a magas tüzű kísérletek, amelyekből durva, samottos felületű, archaikus formák, többnyire máz nélküli darabok születtek. Az eredmény: különleges formavilág, textúra és színvilág.

Mindezek jellemzik a Plasztika című művet is, amelynek már a címe is szabad asszociációkra ad lehetőséget: a meghatározhatatlan, vagy legalábbis sok értelmezéssel bíró szabad forma kinek-kinek az, amit lát benne. Fakéreg? Ásvány? Valamilyen köteg? Vagy egyszerűen csak egy gesztus? Mindenesetre a mű réteges kialakítása, az alapanyag felhasználásmódja rendkívül izgalmas felfedezéssé teszi szemlélését, befogadását, értelmezését. Lassan bontakozik ki a látvány előttünk, miközben a mélység, a rejtőzködés, a talány és a titok érzéseit kelti bennünk. A változatos részletekkel szabdalt térbeliség és a számos lehetséges nézet rendkívüli titokzatosságot kölcsönöz a tárgynak. A felületeken jelentkező tudatos nyomhagyás, az égetés során spontán létrejött repedések és a színvilág együttesen valami archaikus, organikus jelleget kölcsönöznek a műnek.  

Schrammel Imre Plasztika című munkája a Janus Pannonius Múzeum tulajdona, világszínvonalú kerámiagyűjteményének darabja. Ám, itt Szombathelyen is megtekinthetjük, megfejthetjük és gyönyörködhetünk benne, ha felkeressük az Éva-malomban helyet kapott TeTT című kiállítássorozat Symposion '69, '70 című időszaki kiállításában.

Bihari-Bakodi Szilvia
restaurátor
Szombathelyi Képtár