Az ókori vallások esetében általában elmondhatjuk, hogy valójában soha semmi nem az, mint aminek látszik. Különösen igaz ez az Mithras kultusz esetében, ami a mind közül a legtalányosabb.

A valláskutatóknak több, mint száz évig okozott fejtörést a kultusz mibenlétének megfejtése, hiszen az utókorra maradt kőemlékek szűkszavú feliratain és ábrázolásain kívül semmi nem állt rendelkezésükre. Különösen nem beszédes, írott források. A kultusz beavatottjai szigorúan őrizték titkukat, soha semmit nem szivárogtattak ki a tanítások közül. Még a későbbiekben keresztény hitre tért egykori híveik – ilyen volt például Tertullianus is – sem fedtek fel semmit a korábban megkapott tanokból.

A Mithras kultuszhoz tartozó ábrázolások szinte minden esetben egy nagy, kozmikus méretű erőnek, a világ örök körforgásnak a megjelenítését célozzák. Mithras követőinek belső világa, amely a szentélyekben szó szerint, építészetileg is megjelenik, a kozmosz kicsinyített mása, mely a Nap virtuális égi útját jelenítette meg. Noha a pannóniai Mithras kultusz legfontosabb emlékeit a mai Szlovénia területén, Poetovióban (ma: Ptuj) találjuk, azért Savariában is akad egy és más. Az Iseum állandó kiállításában a két, egykor Mithras szentélyhez tartozó oltáron kívül a látogatók két olyan műtárgy másolatával is találkozhatnak, amelyeknek az említett eredetijei Poetovióban kerültek elő és a kultusz felbecsülhetetlen értékű, egyedülálló leletei.

Ezek egyike az életet adó sziklából születés, a Petra Genetrix ábrázolása, amely Mithras világra jövetelét jeleníti meg. Az oltáron fáklyát és tőrt tartó istenalak épp egy sziklából emelkedik ki, amelyen körben egy kígyó tekeredik. Karácsony közeledtével gyakran halljuk a kis Jézus születésének történetét, amelyben néha nem istállóról, hanem barlangról esik szó a kisded december 24-ről 25-re virradó születése kapcsán. Egyes értelmezések szerint Jézushoz hasonlóan Mithras is december 25-én született. Véletlen egybeesés lenne? Nem valószínű. Az ősi és természetközeli vallások ünnepei szinte mindig valamilyen, évente ismétlődő csillagászati eseményhez kötődnek. Ezek közül is kiemelt fontosságú a téli napforduló, amikor is a napok végre nem rövidülnek, hanem egy rövid stagnálást követően, jól érzékelhetően ismét hosszabbodni kezdenek. A nappalok hosszabbodása egészen a nyári napfordulóig, vagyis a Szent Iván éjig tart. A téli fordulópontot a mi naptárunk általában december 21-22-e környékére teszi, de 2000 év távlatából talán így sem sok az eltérés.

Ha nyitott szemmel járunk, a keresztény vallás és ezen ősi kultuszok között sok hasonlóságot, egybeesést fedezhetünk fel. Talán a sziklából születő Mithras és a barlangban világra jött kis Jézus is egyike ilyen is lehet. Mithras misztériuma szerint azonban mindannyian egy időtlen körforgás a részei vagyunk, amely ebben a formájában már nem jelenik meg keresztény kultúránkban.

Sosztarits Ottó – Nagy Diána
Iseum Savariense