Szabó Marianne 1955-ben végzett a Magyar Iparművészeti Főiskolán, ahol Jets György, Rozs Endre, Szervánszky Jenő voltak a mesterei. Pályája első éveiben nyomott és kézzel festett textilanyagok, függönyök készítésével foglalkozott, amelyeken grafikai elemek domináltak. Monotípia eljárással nyomott anyagainak motívumai emberi figurák, növények, madarak, különféle termések voltak.

Ezt az időszakot követte az 1960-as években a kötés, horgolás, hímzés hagyományos technikák felé fordulás. Ez az alkotási folyamat sokkal több lehetőséget adott a művésznek a kibontakozáshoz, gondolati világának leképezéséhez. A híres, 1968-ban, az Ernst Múzeumban megrendezett Textil Falikép '68 című kiállításon Budapesten, többek között az ő törekvéseinek köszönhetően vált nyilvánvalóvá a magyar textilműfaj megújulása. Szabó Marianne ennek a gyorsan felfelé ívelő textilmozgalomnak az egyik vezéralakja volt. Első nagyszabású műve, mely a síkból kilépett a térbe, a Pad (1972) volt. Az életnagyságú nőalaknak és a közvetlen környezetét alkotó fülkének a megformálása a textilműfaj adottságait és lehetőségeit követte, de az alak mégsem csak dekoratív jelenség akart lenni, hanem plasztikai igénnyel létezik a térben. A kompozícióban használt anyagok – juta, filc – a következő években is Szabó Marianne legfontosabb matériái. Filcből készült, falra akasztható munkái is plasztikusak, lényegében domborítással, hímzéssel és más technikákkal alakított textilreliefek (Szirén, 1972 – Szombathelyi Képtár tulajdona; Három angyal, 1976).

A Szombathelyi Képtár miniatűrtextil-gyűjteményében található a Kiskabát című alkotása, mely a minitextil műfajra jellemző, elsősorban ötletek megvalósítására szolgáló szekció, ám itt a meseszerűség, a játékosság dominál. A szárnyakat növesztő, szürreális alkotás ebben az esetben a tárgyak varázserejének megfogalmazása, akárcsak a csodálatos palást a Csongor és Tündéből. A gyermeki képzelet perszonifikációja.

Cebula Anna
művészettörténész, igazgató
Szombathelyi Képtár