Rózsa Anna ipari textiltervező 1908-ban született Budapesten. Iskoláit felváltva Budapesten és Svájcban végezte, de a nyarait imádott nagyanyjánál töltötte a pusztán. Nem vallotta magát sohasem „pestinek”, ő „tanyasi”. A kőrengeteg – a város önmagában, sohasem hatott rá inspiratívan. Ez a többféleség végigkísérte egész életét. Sokat utazott, mindent látni szeretett volna, ami szép, ami művészet, ami élet. - Azután különböző kanyarok, nyelvvizsga, szabás-varrástanulás, leküzdhetetlen vágy a színek, a Képzőművészeti Akadémia felé, amiről azt hitte, elérhetetlen álom. Ekkor hirtelen kékfestő őseinek vére szólalt meg benne – vett egy szövőszéket és leült szőni, mert a benne gomolygó szépség és a színek utáni vágyat valahogyan ki kell fejeznie. És kifejezte. Először szenvedélyből szőtt otthon, majd 1940 és 1952 között már kenyérkeresetként, szövő háziiparosként dolgozott. Népművészeti érdeklődésére és kiváló szervezőkészségére felfigyelve, 1950 tavaszán megbízást kapott a Külkereskedelmi Kamarától, a moszkvai és pekingi Világkiállítás népművészeti részének összeállítására különböző múzeumok anyagából. 1952-ben elvállalta az újonnan megalakult Kéziszövők Háziipari Szövetkezetében az Export-részleg vezetését, valamint a tervezőmunkát. A darabáru-tervezés sajátos törvényeit magáévá tette, ezzel megteremtette az országban elsőként a darabáru-exportot.

Közben sokat utazott. Agárd, Balaton, Hévíz, Leányfalu, Szentendre, Szabadság-hegy, Róma, Párizs, Dubrovnik. És ezek az élmények tükröződtek vissza alkotásaiban. Lehunyt szemmel évekig látja a tengert és megcsinálja kék habját, sárga fövenyét, Dubrovnik virágait, az őszi leveleket. A Csorba-tó hasonlíthatatlan színét, a Visztula sodrását. Egy párizsi zsebkendő vagy Monet Nymphái éppúgy kendővé alakultak, mint sállá a baráti kutyák, vagy a piros dalmát cicák.

Alaszka sáljai, ahogyan a többi általa tervezett öltözék-kiegészítői, nagy sikernek örvendtek, harmonikus színösszeállításaival kedvelt darabjai voltak a hetvenes és nyolcvanas évek divatcikkeinek. Sok gardróbban még ma is megtalálhatóak a finom melegséget árasztó poncsói és kendői.

Cebula Anna
művészettörténész, igazgató
Szombathelyi Képtár