Mai modern naptárunk és a magyar népszokások december 13-át Luca napjaként tartják nyilván, amelyhez számos szokás és hagyomány tartozik. El kell vetni néhány szem jelképes gabonát, nem szabad tipikus női munkát végezni, és a keresztények is ezen a napon emlékeznek meg Szent Lucia mártírhaláláról. Honnan ered mindez?

A munkaszüneti napok és ünnepek mind a természetben tett néhány megfigyelésen alapultak az ókorban.  Modern naptárunkat Gergely-naptárként ismerjük, de azt is tudjuk, hogy elődje a Julianus-naptár volt. Julius Caesar a híres alexandriai csillagászra, Szoszigenészre bízta az új naptárrendszer megalkotását, amely reformot a mai napig őrzi hetedik hónapunk neve: a július. 

Ez a naptár erősen követte az élet és az év természetes körforgását, így a napfordulók és napéjegyenlőségek kulcsfontosságú pontok voltak a megalkotásában. Így lett december 13-a az a nap, amelyre a téli napforduló esett a Gergely-naptár 1582-es bevezetése előtt.

A téli napforduló szinte minden ősi hiedelem és vallás alapjául szolgált. Ez az örökség ma is látható, hiszen a karácsonyt is december végén ünnepeljük. A téli napforduló a Gergely-naptárreform óta általában december 21-én vagy 22-én van. Ez az év legsötétebb napja. Ez az a nap, amikor a fény győzedelmeskedik a sötétség felett, majd utána minden nap egy icipicit hosszabbodni kezd. Ezt hordozza magában a Luca név is, amely latin eredetű és a "lux", vagyis a fény szóból származik.

Közvetlenül a savariai Iseum mellett találtak egy - mészkőből készült - oltárt, amelyet Luna Luciferának, a "fényhozónak" ajánlottak fel. A dedikáció sajátos eleme a "Lucifera" isteni melléknév, amely szintén a fény szó latin jelentéséből indul ki, illetve párhuzamba állítható a görög "Φωσφόρος = Phoshoros", vagyis fényhozó szóval. Ez a szó azonban eredetileg nem Lunához, a Hold istennőjéhez tartozott, hanem Vénusz-Aphrodité állandó mellékneve volt. A Luna Luciferának szentelt oltár megjelenése az Iseumban Isis, Venus és Luna összeolvadásával indokolható. Ezt a jelenséget vallási szinkretizmusnak nevezzük, vagy két vagy több különböző hitrendszer elemeinek összeolvadásáról van szó.

A karácsonyi ünnepkörbe eső Szilveszter és Újév is a megújulásról, az újabb esztendő megkezdéséről szól, amely szoros kapcsolatban van a fény, téli napfordulókor bekövetkező, győzelmével. Minthogy az egyiptomi újév kezdetét is a Sirius csillag és Isis istennő felbukkanása jelezte, az európai kultúrkörben ismert újév eredete ugyanitt keresendő. A római fényhozó Hold istennő nevének eredete szoros kapcsolatban áll mai ünnepünkkel, csakúgy, mint ahogy az egyiptomi újévet meghozó Isis istennővel.

Nagy Diána
tárlatvezető
Iseum Savariense