Augustus császár (Kr.e. 27 – Kr.u. 14) uralkodása alatt a portrészobrászat az udvari művészet szolgálatába került, kifejezésvilágában az uralkodói óhaj vált meghatározóvá. A realisztikus ábrázolás mellett a császárportrék időtlenséget, kiegyensúlyozottságot, békét (Pax Romana) és hatalmat sugároznak; egyszerre voltak realisztikusak és idealizálók. Az Augustus által meghatározott stílust, a római császár ideális kinézetének mintáját Hadrianus töri meg.

Hadrianus császár kiegészített márványbüsztje a Vatikáni Múzeumban (Musei Vaticani Catalogo Online : Inventario : Busto di Adriano [MV.724.0.0])

Hadrianus császár (Kr. u. 117–138) megjelenítésében már nem annyira elődje, Traianus császár képmásainak katonás jelleme, mint inkább a belső tulajdonságok, a szellemi erények kapnak hangsúlyt. Több évszázad óta először váltja fel a római államférfiakra jellemző borotvált arcot a szakáll. A csigákba rendezett dús hajfürtök és a rövid szakáll a hellenisztikus stílust és a görög kultúra iránti vonzalmát fejezi ki. Ezzel majdnem két évszázadra meghatározta a császárok megjelenését, a szakáll egészen Diocletianusig a császári arc dísze lesz. Uralkodása alatt terjed el a szobrászatban a – korábban csak festéssel jelölt – pupilla és az írisz plasztikus ábrázolása, mely mélységet adott a tekintetnek. Az újítások ellenére Hadrianus portréiból nem vesztek ki a nyugodt, magabiztos és nagyvonalú formák sem, melyek a császár emberek feletti lényét érzékeltetik.

Hadrianus büsztjének gipszmásolata a savariai Iseumban

Rendkívüli népszerűségét az őt ábrázoló portrék nagy száma fejezi ki, ezt a számot csak Augustus képmásai előzik meg, aki kétszer olyan hosszan uralkodott. Hadrianus számos fennmaradt ábrázolása közül a savariai Iseumban egy büszt (mellszobor) gipszmásolatát találjuk. Az eredeti példány a császár tiburi (ma Tivoli) villájában állt, és az itt végzett ásatások alkalmával látott napvilágot 1769-ben, majd a Vatikáni Múzeumba került kiállításra. A 2. század második negyedében faragott fehérmárvány portré töredékes állapotban maradt fenn, így a mellkas nagy része modern kiegészítés.

Hadrianus portréja a háttérben Antinoos, a császár kedvence (British Museum, London)

Hadrianus jellemző vonásai ezen a portrén is megjelennek: a dús, görögös haj és a rövid, göndör szakáll. Meztelen mellkasa felett fejét enyhén balra billenti. A szemekben az íriszt és a pupillát már faragással jelölték; a hajfürtök egy részét fúróval alakították ki. A keskeny, összeszorított száj határozottságot tükröz.

Hadrianus katonai öltözetben (Nápolyi Nemzeti Régészeti Múzeum)

Hadrianus bronzszobrának torzója (részlet) az izraeli Tel Shalem-ből

Augustus Prima Porta-i szobra (Vatikáni Múzeum)

Traianus (Kr. u. 98-117) mellszobra a londoni British Museumban

Horváth Bianka
régész
Iseum Savariense