Fóth Ernő Munkácsy-díjas festőművész, a Kemeneshát lankái között megbújó Vas megye egyik kicsiny falujában, Nagysitkén született 1934. november 9-én. Rajzkészségét Sárváron Majthényi Károly szobrászművésznél polírozta, annak képzőművészeti szakkörébe járt. A Nagysitkéről Sárvárra kerülő kisdiák következő nagy lépését Szombathely városa jelentette, ahová gimnáziumba íratták be a szülei, majd ennek folytatásaként érettségivel a kezében felvételizett a Budapesti Iparművészeti Főiskolára, ahol 1959-ben díszítőfestőként szerzett diplomát. Mesterei: Barcsay Jenő, Rákosy Zoltán és Z. Gács György festőművészek voltak.

Fóth Ernő, aki a festészetben témáit egytől egyig kiragadta a maguk környezetéből és önállóan kezelte azokat, hasonlóan dolgozott a szövött kárpitok világában is. Ebben a diszciplinában is jeleskedett, ugyanis akárcsak a reneszánszban, úgy a XX. század második felében is sokszor festőművészek tervezték meg a gobelinszövő manufakturáknak vagy jelen esetben az Iparművészeti Vállalat Gobelin Műhelyének a kárpitokat.

A régmúlt és jövő című kárpitterve a VASITERV könyvtárának készült és a tervezői munkát szimbolizálta. Az alkotás bár belső térbe és nem festői eszközökkel készült, méreteinél fogva mégis a murális munkákhoz sorolható. A falikép egy fekvő 328x495 cm téglalap, melynek felületén három szín dominál: a kék, a barna és a bézses-szürke. Bár a kompozíció fő alakjai enyhén jobbra vannak eltolva, az alkotáson mégis a centrális elrendezés dominál. A velünk szemben álló, nemes arcéllel rendelkező antik női alak az oldalt ülő és modernebb ruházatot viselő másik női alaknak nyújt át terveket. A tervek kivehető épületrészleteket jelenítenek meg és az égtájra is utalnak. Az ülő női alak mögött egy magas épület szerkezete látható, ebből tudjuk, hogy egy építkezés jelenetét örökítette meg a művész. A  falikárpit másik oldalán, a bal oldalon az egyensúly megtartását szolgálja egy nagyon plasztikusan ábrázolt, félkönyékre támaszkodó, fekvő női alak, aki antik szövegeket tartalmazó kőtáblákkal van körülvéve. A gobelin Szombathely kétezer éves múltját szerette volna dióhéjban ábrázolni, kivetítve a jövőbeli távlatokat is, amire a Régmúlt és jövő (1967), utólag adott cím is utal. A gobelinen megjelenő három emberalakot  a művész három jelképpel keretezte. A bal felső sarokban egy korinthoszi oszlopfőt láthatunk, a jobb felső sarokban Vas megye címerét, míg középen lent a nem sokkal korábban feltárt Isis-szentély rekonstrukcióját. A jelképek egy fejtetőre állított háromszög alakzat által határolják be a mondanivalókkal teli mezőket, ahol az emberi alakok mellett helyet kapott a Sothis kutyán lovagló Isis istennő: jobb kezében a szisztrumot rázza, bal kezében egy terményes kosarat tart. A kép alján egy kockában szignót találunk Fóth 1967 felirattal. A mű több mint 16 m ^{2 .}

Fóth Ernő ezzel a gobelin-tervével már túlmutatott Ferenczy Noémi korai, buja növényzetet ábrázoló, és késői, a munkásokat és parasztokat munka közben megjelenítő munkáin. Fóth Ernőnél inkább a Domanovszky Endre óriási méretű munkáira jellemző nagy lendület, valamint a háttereinek kollázskomponálási módja és a vertikalitás érezhető. 

A Régmúlt és jelen című alkotás a VASITERV felszámolását követően kisebb kitérő után a Szombathelyi Képtár textilgyűjteményében lelt otthonra, ahol a kollekció egyik reprezentatív darabjaként tartjuk számon. 

Cebula Anna
művészettörténész, igazgató
Szombathelyi Képtár