Garányi József Munkácsy-díjas keramikus művész 1953-ban végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola kerámia szakán. Mesterei: Gádor István, Somogyi József, Borsos Miklós voltak. Három évig a Herendi Porcelángyár tervezőjeként, majd 1956 óta önálló keramikusként dolgozott. Schrammel Imre mellett egyik kezdeményezője és alapítója a siklósi Kerámia Szimpóziumnak: 1970-ben, 72-ben és 1973-ban vett részt a szimpozion munkájában. Kezdetben a műkereskedelem részére készített kisebb-nagyobb munkákat, amelyek időnként ma is felbukkannak a műtárgypiacon. A kiállításokra szánt önálló művek mellett főleg az építészeti kerámia iránt érdeklődik. Munkái jellegzetessége, hogy részletezőn mintázva, összegzően vagy motívummá egyszerűsítve az emberi alak foglalkoztatja. Kevésbé köztudott, hogy jelentős éremművészeti munkássága is.

A Relief című mű az első  Siklósi Kerámia Szimpózium munkái közé tartozik. A Schrammel Imre nevéhez fűződő, 1969-70-ben megrendezett Pécs melletti nemzetközi alkotótelep korszakváltást jelentő, új felfogásban készült műveket produkált, melyek szemléletváltó fordulatot jelentettek. Készítőik kitágították az addigi kortárs szemléletmódot. Ezen művek szellemi hatása messze kihatott és egy visszafordíthatatlan folyamatot indított el a magyar kerámiaművészet fejlődésében. A forradalmian új stílus jegyében készült tárgyak közös művészi koncepciója az egyszerűsített és magas tüzű égetés volt, a korábbi alacsony tüzű eljárásokkal szemben. Az alapanyagok szélesebb felhasználásával, az égetési technikák megváltoztatásával készültek ezek a magas tüzű kísérletek, amelyekből  durva, samottos felületű, különleges forma- és színvilágú, friss hatású darabok születtek.

Garányi József Relief című munkája is ezen úttörő alkotások táborába tartozik. A címül választott relief kifejezés az alkotás típusára, szerkezetére utal: lapos, sík- vagy féldombormű jelentéssel bír. A több egységből illesztett álló elrendezésű, sík, téglalap kompozíció világos sárgásbarna, anyagában színezett, alakos ábrázolású kerámia. Lendületes, konstruktív, geometrikus formákból felépített, figurális ábrázolás. Konkrétan vizsgálva témáját, egy jobb karját magasba lendítő, félig oldalról ábrázolt nőalakot mintáz madárral és napkoronggal. A madár talán galamb, amely a béke, a napkorong pedig a fény, a világosság átvitt értelmű szimbólumaként értelmezhető. Az életigenlő alkotás hármas egysége az ember és természet harmóniáját ábrázolva fizikai és szellemi szabadságot hirdet.

A mű élőben is megtekinthető a Schrammel-gyűjtemény szeptember 1-ig látogatható TeTT/Symposion ‘69 ‘70 című kiállításában. 

Bihari-Bakodi Szilvia
restaurátor
Szombathelyi Képtár