A 20. század elején került napvilágra az egykori domonkos apácazárda területéről az a leletegyüttes, amelyen keresztül megkíséreljük a következőkben bemutatni, hogyan szőtte át a vallás a római emberek mindennapi életét.

Az eredetileg 271 darabos női és férfi agyagszobrocskákból az 1922-es publikálásukra már csak 222 darabot tudott Fettich Nándor azonosítani (mára már csak 177 darab fellelhető). Az Archaeológiai Értesítő hasábjain publikált tanulmányában röviden így írja le őket:

“A szobrocskák jellemző sajátságait a különös testtartás és az aránytalanul nagy genitáliák képezik. Agyagból durván formált készítmények ezek, melyek az égetőkemencén túl nem igen jutottak, csupán néhány darab részesült kifestésben.”

A legfeljebb 15-20 cm magas szobrocskák között férfi és női alakok is felismerhetők. A női alakok ruhátlanok, legtöbbször lábuk szétterpesztve, karjaik széttárva, felemelve, míg a férfiakon felismerhető a rövid tunikaszerű ruha. Néhány testrész is egyértelműen felismerhető, karok, lábak és néhány fallosz is. Az leletegyütteshez ezen kívül még jó pár apró töredék is tartozik.

Férfi és női terrakotta szobrocska (Fotó:Bíró Sz.)

Fettich Nándor, a leletek első publikálója az aránytalanul nagy nemi szervek és az akkor még a leletek között talált maszkszerű, félelmetes fejtöredékek alapján a tárgyak bajelhárító szerepét emelte ki. Azaz a megvédendő személy közvetlen közelében elhelyezett ilyen tárgy a gonosz istenek, szellemek figyelmét elterelik az aránytalanul ábrázolt testek, a vicsorgó arcok, és így a kisgyermek vagy más élő személy biztonságban van.

A fejtöredékek Fettich Nándor publikációjából – mára már elveszett darabok

Az értelmezés azonban emellett más is lehet: termékenységgel, gyógyítással összefüggő rituális eseményekhez is használhatták őket. Az antik vallás egyik “legemberibb” tárgycsoportját képezik a votív tárgyak, azaz azok a tárgyak, amelyek az isteneknek hálaképpen kerültek felajánlásra. Az eltúlzott nemi szervek vagy a néhány női szobrocskán ábrázolt várandósság esetleg beteljesült gyermekáldás, a karokat-lábakat formáló darabok pedig egy sikeres felgyógyulás után kerültek köszönetképpen felajánlva egy szentélyben. Hogy ez melyik isten vagy istennő lehetett? Sajnos ezt már nem tudjuk megmondani, lehetett akár Isis vagy más orvoslással foglalkozó istenség, pl. Asklépios de akár istennők is, Ceres, Venus.

Agyaglábak – egy nagyobb szobrocska töredékei vagy önálló fogadalmi ajándék (Fotó:Bíró Sz.)

Agyagfalloszok a leletegyüttesből

A leletek nem a “felhasználási” helyükön, hanem feltehetőleg a gyártási helyükön kerültek elő. Az egykori domonkos apácazárda a Paragvári utca elején álló, ma iskolaként működő épület volt. Savaria északi városfalától közvetlenül északra elterülő részen egy műhelynegyedet feltételez a régészet, ahol fazekasok, bronzöntők és más iparosok kaptak helyet. Az agyagszobrocskák talán egy kerámiaműhelyhez tartozó gödörből vagy rétegből kerültek elő, és innen kerülhettek utána eladásra. Hogy az egyes tárgyak élete hogy alakul a műhelyből való kikerülése után, az azon múlik, hogy milyen céllal használják fel. Így a fenti tárgyak közül néhány bajelhárító céllal került egy magánházba, más része (vagy akár ugyanazon típus másik darabja) pedig Isis istennőnek lett szentelve egy sikeres gyermekáldást követően.

Anatómiai votív tárgyak a korinthosi Aszklépiosz-szentélyből

A tárgyak egy része 2025 februárjáig az Iseum Savariense “Genius Savariae” c. időszaki kiállításán látható.

Bíró Szilvia PhD
régész
Iseum Savariense

Irodalom:

Fettich N. Komikus terracotta-szobrocskák a Szombathelyi Múzeumban. ArchÉrt 39 (1920-1922) melléklet