Polgár Rózsa 1967-ben végzett a Magyar Iparművészeti Főiskolán szövött kárpit és gobelin szakon. 1968-1970 között több európai országban megfordult tanulmányi úton. Pályafutása kezdetén selyemfestéssel, valamint színházi tervező munkával foglalkozott. A selyemfestés megtanította a drapériaábrázolás minden fortélyára, tapasztalatait később a gobelin műfajában alkalmazta. Első munkái közül a „Katonatakaró” című a legjelentősebb, mely egy II. világháborús, szürke katonatakarót tett meg a több rétegű emlékezés motívumának. A félig feltekert nemzeti színű sávval díszített takaró a golyó ütötte lyukkal, emléket állít a magyar katonáknak, polgári áldozatoknak, s egyben színével, egyszerűségével beszédes reménytelenséget sugall.

Az emberi lélekről, annak fájdalmairól, élet-meghatározó pillanatairól, sorsfordulókról szólnak mindig Polgár Rózsa kárpitjai. Legyen az az anyaságnak állított emlékmű, amikor már a méhbeli gyermeket is emberszámba vesszük vagy egy mitológiai megközelítése az elveszettségnek, az útkeresésnek, mint „Az Ariádne fonala” című gobelinben.

Polgár Rózsa vallotta és bizonyította, hogy a két egymásra merőleges szállal, a felvetővel és a vetülék fonallal mindent meg tud valósítani anélkül, hogy más műfajok látszatát keltenék művei. Alkotásainak technikája francia gobelin, ugyanaz, mint a krakkói Wawelban, a francia Cluny-ben, vagy akár a Vatikán múzeumaiban fellelhető kárpitoké, ám színkombinációja egyedi, megismételhetetlen, akárcsak érzelmektől fűtött gondolatvilága.

Psyché című gobelinje Weöres Sándor azonos című alkotására született reflexió. Itt is alkalmazza a gyűrött drapéria hatását, mely anyagra borítójával fölfelé helyezte el a kötetet kinyitva.

Cebula Anna
művészettörténész
Szombathelyi Képtár