A türelemüveg a XVI. század óta ismert Európa nagy részén. Magyarországon a XVIII. századtól lett kedvelt dekorációja a parasztházaknak. A faragványokat egy palack belsejében – művészi módon és irreverzibilisen bezárva – helyezik el. A kiválasztott üveg olyan akadályt jelent az alkotónak, amelynek legyőzéséhez nagy ügyesség szükséges.

Dr. Smidt Lajos múzeumalapító, sebész főorvos ifjúkori gyűjtésének egyik darabja ez a Felvidékről származó türelemüveg. A szűknyakú üvegpalackban elhelyezett, fából készült türelemmunkát feltehetően az üreg belsejében állították és ragasztották össze apró elemekből, csipesz, fapálcika és drótkampó segítségével. A tárgy teste fúvott üvegből készült és dugóval záródik.
A türelemüveg belseje három részre osztott, festett és faragott toronyszerű faszerkezet. Az egyes szinteken különböző jelenetek elevenednek meg a kis alakok és tárgyak segítségével.A tárgy felső szintjén egy congregatios jelenet, vagyis négy vallási elöljáró gyülekezete látható egy „kőoltár” mellett. A középső szinten – a kőfeldolgozó jelenetek mellett – egy deres büntetés végrehajtása látható. A deres (támla nélküli pad) a testfenyítő büntetés végrehajtására szolgál, amelyre az elítéltet ráfektették (deresre húzták), kezeit és lábait összekötözték és így fenyítették meg botozással. Leginkább azok kerültek deresre, akik a kirótt pénzbüntetést nem tudták megfizetni, tehát a szegények, vagy akiket elfogtak és vallattak.

Az üveg alsó részében pedig férfiak különböző eszközökkel dolgozzák fel a bányászott köveket, amely visszaköszönő motívuma mind a három szintnek.

Dr. Hollerné Mecséri Annamária
történész, muzeológus