Veres Gábor alkotása a 2010-ben a szombathelyi Jáki úti temetőben, ünnepélyes körülmények között felavatott 1956-os emlékműhöz készült egyik tanulmány.

Az emlékmű előkészületeiről így ír a művész:
„A mű létrehozásának apropója egy 1956-os emlékmű készítésére való felkérés volt. T 72-es orosz harckocsival lőttünk különböző méretű anyagokra, robbanó lövedékkel. A megrendelői elvárások a köztéri szobrászatban manapság (sajnos) kizárólag a zsánerszobrokra szorítkoznak. Eddigi pályám jelentős fordulópontjának tekintem, hogy elkészíthettem ezeket az acél plasztikákat.”

A mű eleve „absztrakt” volta mellett nagyon is konkrét utalás történelmünk drámájára. Mindemellett szobrászati kísérlet, amely azt jelzi, hogy az anyagformálás a plasztikában a leggyengédebb érintésektől a gyilkos erőhatásokig terjedhet. A mű különlegessége, hogy brutális létrejötte ellenére viszonylag könnyed, még egy felreppenő madárra is asszociálhatunk. Ebben van a szobrász kiemelkedő képessége: mi valamilyen irányban továbbgondolhatjuk az alkotásait, viszont ő már nem viszi tovább egyik irányban sem, mert tudja, hogy a jó alkotás kellően talányos is.

Veres Gábor a magyar szobrászat egyik legsokoldalúbb személyisége. Környezetünkben - Vas megyére értve - talán a legkedveltebb köztéri szobrász. Sorra örökítette meg a hely kultúrájához közvetlenül, vagy áttételesen köthető, országosan, illetve nemzetközileg elismert személyiségek szobrait, Weöres Sándortól, Ottlik Gézán át James Joyce-ig. Számos középületet díszítenek plasztikái, domborművei. Töprengő, tépelődő alkat, amíg létrehozza a művét, de a végeredmény már határozott döntést mutat abból a szempontból, hogy mit közöl egyértelműen, és mit hagy nyitva a közönség számára. Ez nem befejezetlenség, hiány, hanem egy-egy megoldás, egy „csavar”, aminek eredményeként mindenkire pozitívan hat a látvány. Szerencsés kezű abból a szempontból, hogy az összes portrészobra hasonlít modelljére, és ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert országszerte rengeteg köztéri szobor esetében érezni, hogy a művész eredménytelenül küzdött a hasonlóság eléréséért. Sokan ezt extra megoldásokkal próbálják ellensúlyozni a kidolgozásban, az esztétikai-elvi magyarázat hátterével. Veres Gábor portréi hasonlítanak, viszont nem naturálisak. A karaktert tudja megtalálni.

A kísérletező művész, immár hatalmas tapasztalat birtokában, tehát látszólag „élethű” alkotásai mögött ott van a modern szobrászat átfogó ismerete. Az intim műfajokban is kitűnő, érmei több kiállításon szerepeltek. Amikor nem szobrokat készít, szabadideje egy részében modellezik.

Tanárként is elismert, 1996 óta vezető oktató a Szombathelyi Művészeti Szakközépiskolában, ahol rendszeresen tartanak országos tanulmányi versenyeket. A művészeti szakközépiskolák rangsorában az elsők között van a képzőművészeti tagozat. Eredményes működésük egyik bizonyítéka a 2010-ben a Szombathelyi Képtárban rendezett tanár-diák kiállítás, ahol az oktatók mellett olyan már az országos szakmában szereplő szobrászok, iparművészek is kiállítottak, mint Balázs Mariann, Laborc Éva, Albert Farkas.

Amellett, hogy Veres Gábor számos műve itt helyben van, országosan foglalkoztatott szakember.

Szombathelyen, illetve Vas megyében felállított művei (válogatás):
James Joyce, 2004, Weöres Sándor, 2006, Tudás almája, 2008, „Sárkányos ivókút” 2008, Ottlik Géza, 2013, Liszt Ferenc, 2013, Szent II. János Pál szobra 2016.

Az utóbbi évek egyik kiemelkedő alkotása a Brenner János-szobor, amelyet a boldoggá avatott szerzetesről elnevezett Nevelési Központ főbejáratánál helyeztek el 2017-ben (Koller Lászlóval)

Az országban másutt (válogatás):
Sopron: Benkovits Dezső 2005, Almásfüzitő: Vidovszky Ferenc, Tiszakeszi: Loránffy Zsuzsanna, Bp. Városliget: Ronald Reagen 2006, (Wehner Tibor: Modern Magyar Szobrászat, Bp.2010 felhasználásával)

Külföldön:
Brüsszel, Európa Parlament Antall József épületszárny, Antall József mellszobra. 2015.

Dr. Gálig Zoltán
művészettörténész