2017-ben és most, 2019-ben is több alkalommal tombolt az erdőket, településeket nem kímélő tűzvész a távoli Kalifornia Csendes-óceánra tekintő hegyoldalain. Emberek százezreit telepítették ki az izzó tájból, ahol sokféle tűlevelű fa is él. Köztük van az 1832-ben felfedezett óriástobozú fenyő (Pinus coulteri) is, amely Kaliforniában és Mexikóban őshonos, 15−30 m magas, örökzöld fa.

Kékeszöld, 20–30 cm hosszú tűlevelei hármas nyalábokban fejlődnek. Mint neve is jelzi, a fenyők között legsúlyosabb tobozairól híres, amelyek hazájában (szárazsúlyban) elérhetik a 3,6 kg-ot, 30–40 cm hosszúságot és a 15–25 cm szélességet. A toboz gyantás, pikkelyei horgasan szúrós csúcsúak, csak több év után nyílnak fel. Magvai 2 cm-esek, ehetők.

Természetvédelmi szempontból „mérsékelten fenyegetett”, ún. maradványfaj. Az óceánmelléki hegysor száraz lejtőin, 150–2120 méter magasan fordul elő szórványosan. A sokezer év óta néhány évtizedenként természetesen is fellépő tüzektől megújuló – a dél-európai makkiához hasonló – örökzöld bokorerdő-társulás, a chaparral jellegzetes fája.

Hazánkba először a badacsonyörsi Folly Arborétumba került, a 20. század elején. A közel hatezer tételes mag- és termésgyűjteményünkben őrzött két toboz innen származik, az alapító dr. Folly Gyula unokája, ifj. Folly Gyula ajándékozta a Savaria Múzeumnak, 2003-ban. Az egyik példányból kipergett magból e sorok írója Herényben egy méteres fácskát nevelt, amelyet 2011-ben a Fővárosi Állat- és Növénykertnek ajándékozott.

Bízvást reméljük, hogy mire e sorok megjelennek, Kaliforniában kihamvadnak a vadtüzek, s csak a karácsonyfaégők világítják be a szent éjszakát.

(A műtárgyhoz mellékelt, a kaliforniai San Bernardino-hegységben készített fényképek a Dendrológiai Atlasz archívumából valók, rendelkezésre bocsátásukat köszönjük dr. Debreczy Zsoltnak és dr. Rácz Istvánnak.)

Balogh Lajos
botanikus, muzeológus
Savaria Múzeum, Természettudományi Osztály