Az Iseum kiállításában található gyűrűk közül kettő az ún. Silvanus gyűrűk csoportjába sorolható. Megjelenésük és a rajtuk szereplő felirat azt sugallja, hogy nem hétköznapi ékszerek voltak, hanem különleges kapcsolat fűzte őket a viselőjükhöz. A gyűrű zárt, kerek alakja mágikus jelentéssel bírt és a legszorosabb kapcsolatot szimbolizálta isten és ember között.

A Savaria területéről előkerült sokszögletű aranygyűrű szalagján nielloberakással (feketefém) kiemelt felirat szerepel: VOTUM SILVANO (=fogadalom Silvanusnak). Az első szó fogadalomteljesítésre utal, a második szó jelöli az istenséget, ebben az esetben Silvanust, akinek a részére felajánlották. A kettő együtt egyértelműen mutatja a gyűrű falhasználási körét. Tehát olyan tárgyakról van szó, melyek Silvanusnak tett fogadalmat örökítenek meg.

A második gyűrű további információval szolgál az összetett tulajdonságegyüttessel rendelkező római istenalakról, Silvanusról. Az ókori Iovia (ma Alsóheténypuszta) környékén talált ezüstgyűrű pántján jobbról balra haladó, poncolással kijelölt és bevésett betűkből álló felirat olvasható: SILVANO VIATO(RI) (=Silvanus Viatornak). A betűket interpunctio választja el egymástól.

Az itáliai eredetű Silvanus kultusza széleskörben elterjedt a Római Birodalom területén, mégis különleges tisztelet övezte a Duna vidéki tartományokban. Silvanus Viator melléknévvel ellátott formája itt jelenik meg, és a hozzá fűződő leletcsoport egyedül Pannoniából ismert.

Nyugat-Pannoniában, elsősorban a Borostyánkő út mentén sajátos megjelenési formában az utazókat védelmező aspektusa kerül előtérbe. A földi utazásokhoz köthető hatáskörét megerősítik azok a szakrális tárgyak és feliratok, melyeken az utak és útkereszteződések isteneivel együtt jelenik meg. Igaz, a viator kifejezés az „utazó védelmezője” jelentéssel bír, de nemcsak a földi utazások során nyújtott védelem volt a feladata. A Silvanus gyűrűk egy része sírokból került elő, amely kiemeli az istenség lélekvezetői szerepét, melynek segítségével az elhunytakat a túlvilágra vezette. Silvanuson kívül Mercurius neve mellett is felbukkan a Viator melléknév.

A Silvanus gyűrűk a 3. század második felében, 4. század első felében tűnnek fel Pannoniában. A század folyamán a vallásosság formája megváltozott, a 4. század végére a kereszténység vált a hivatalos államvallássá. Minthogy a keresztény rítusok sokkal inkább szellemi tevékenységek voltak, a korábbi (pogány) vallási élethez kapcsolódó sokrétű kultikus cselekmények leszűkültek. A keresztény és a pogány vallásgyakorlás módja közötti eltérést az egyház nem tudta feloldani. A Silvanus-gyűrűk értékes bizonyítékai annak, hogy a pogány vallásosság nem szűnt meg Pannoniában a 4. században.

Horváth Bianka
régésztechnikus
Iseum Savariense