Szent Márton nyomában 2.
Virtuális látogatásra invitáljuk Szent Márton városába!
Folytassuk sétánkat, lépjünk beljebb és ismerjük meg a Szent Márton-templom szentélyét és az itt található Szent Márton-kápolnát!
A templom északi oldalán álló kis Szent Márton-kápolna a legenda szerint annak a szobának a helyén áll, ahol édesanyja életet adott Szent Mártonnak. A kápolna alatt valóban húzódik egy régi falszakasz, ám ez egy római sírépítmény fala is lehet. A hely nevezetességét hirdeti a középkor óta mindig újrafestett felirat is, amelyet a legutóbbi helyreállítás során találtak meg a kutatók. Alatta egy a 17. század közepén festett kép függ, amely Szent Márton életének talán leghíresebb jelenetét ábrázolja, amely az amiens-i (Franciaország) városkapu előtt történt: Márton megosztja köpenyét a koldussal. A képen szereplő alakok jellegzetes török-kori ruhákat viselnek, és a domonkos szerzetesek letelepedését támogató főurakat ábrázolják. A kép eredetileg a templom főoltárképének készült.
A kápolna 19. századi oltárának szobra egy másik, Márton személyéhez fűződő legendát jelenít meg: a püspökválasztás elől a libaólba elrejtőzött szentéletű remetét a libák gágogásukkal árulták el. Ennek emlékét őrzi máig a Márton-napi libaevés szokása. A 16. században ezen az oltáron még egy másik, korábbi szobor volt: Szent Márton ülő kőszobra, amelynek ajtóval elzárt üregében ujjcsontját őrizték. Ez az ereklye állítólag Mátyás király kincstárából származott. Sajnos mind a szobor, mind az ereklye még a 17. században elveszett.
A kápolna északi falába, a Szent Mártont megjelenítő színes üvegablak alatt a templomépítő Batthyány Erzsébet sírköve van befalazva. Rajta két címerpajzs látható: balra a férjére utaló szarvas-alakos Erdődy-címer, jobbra pedig saját családijának jelképe, a pelikánt és oroszlánt mutató Batthyány-címer.
A kápolna bejáratának lépcsőjén a nemzetközi Szent Márton-zarándokút emblémáját, a szent bronzba öntött lábnyomát helyezték el.
Nézzünk körül a szentélyben is!
A templom szentélye őrizte meg számunkra a legtöbb középkori emléket. A padlóban eredeti római téglákból kirakva mutatjuk meg a 12. századi téglatemplom szentélyének félkörös ívét (apszisát). A falak máig őrzik a 14. századi ablaknyílásokat és az egykori kifestés nyomait. A falképekből megmaradt egyetlen hiányos jelenetből (Háromkirályok imádása) és egyéb töredékekből jól rekonstruálható az egykori díszítés. Az alul körülfutó függönyminta fölött keretezett képmezőkben Jézus gyermekségének jelenetei voltak láthatók, fölöttük a mennyei Jeruzsálem épületei előtt az apostolok mezítlábas alakjai sorakoztak. A régi boltozatot minden bizonnyal a csillagos ég mintájára festették ki, és az evangélisták jelképeivel díszítették. Az északi falban található 15. századi csúcsíves ajtó az egykori mélyebben fekvő gótikus sekrestyébe nyílott, hozzá hajdan lépcső vezetett le.
A mai szentélyt a Szentháromság tiszteletére állított főoltár uralja. Amint azt a rajta látható címerek mutatják (Erdődy László és felesége, Illésházy Annamária címere) 1750 körül készült el, eredetileg körüljárható formában. Oltárképét a grazi Anton Jandl festette. A képen azt a jelenetet örökítette meg, amikor a Szentháromságról elmélkedő Szent Ágoston hippói püspök a tengerparton egy vizet merő kisfiúval találkozik, aki tudtára adja, hogy annak titkát sohasem fogja megfejteni. Mellettük balra, Aquinói Szent Tamás domonkos teológus térdel, aki szintén sokat elmélkedett erről. Az oltár két szélén a két szent magyar király szobra áll: a harcos Szent László és az államalapító Szent István.
Folytatás következik...
