A Smidt Múzeum számos különleges tárggyal és irattal rendelkezik, melyek közül azonban különösen értékesek az aradi vértanúk bitófájának darabjai. Knezić Károly, Lahner György, gróf Leiningen-Westerburg Károly, Damjanich János és gróf Vécsey Károly bitófáinak darabjait 1941-ben kapta ajándékba Smidt Lajos Doma Dánielnétól (született Hollendonner Erzsébet), az azokat azonosító Hollendonner Ferenc húgától.

Az aradi vértanúk kivégzésének helyét sokáig nem sikerült megállapítani. 1932 májusában azonban a Maros áradása következtében megrongálódtak a töltések és azok helyreállításakor egy csontvázra bukkantak. Erről hamar kiderült, hogy az egyik vértanú maradványa, mely után már sikerült rálelni a sírokra és a bitófák helyére.

A tizenhárom aradi vértanú közül négyet végeztek ki golyóval, kilenc viszont bitófára került. Ezek közül ekkor hét (Lahner, Knezić, Nagy, Leiningen, Aulich, Damjanich és Vécsey) sírját tárták fel. A hét közül Aulich, Nagy és Knezić mellett megvolt a csontváz is, míg a többiek holttestét a kivégzést követően a hóhér kiadta. A bitófák azonban a kivégzés helyén maradtak és kidöntve vagy lefűrészelve a sírokba temették őket. Ezekből hozott magával Augusztin Béla gyógyszerész-botanikus egy-egy darabot, melyeket a Vas megyei származású Hollendonner Ferenc (Csehi, 1882. október 10. – Budapest, 1935. április 10.) botanikus-paleontológus műegyetemi tanárnak adott oda, hogy vizsgálja meg őket. Hollendonner állapította meg, hogy az eredeti bitófadarabok milyen fából származnak. Eszerint Lahner és Vécsey bitófája tölgyfa, Knezićé és Leiningené jegenyefenyő volt, míg Damjaniché kétféle fából volt: jegenyefenyőből és tölgyből. Ennek oka, hogy az ő esetében a fenyőoszlop nem ép, hanem szúrágta fából készült és emiatt jegenyefából való támasztó dúcot tettek mellé. A többiek bitója már mind egyféle fából készült (tölgyből vagy jegenyefából).

A Szombathelyre került darabokat Hollendonner özvegye adta sógornőjének, aki azt Smidt Lajosnak ajándékozta. Az apropó feltehetően egy Doma Dánielen elvégzett sikeres műtét volt, és a család így akarta kifejezni háláját a közismerten szenvedélyes műgyűjtő, köztiszteletben álló orvosnak.

Felhasznált irodalom:
Hollendonner Ferenc: Az aradi vértanuk bitófáinak xylotomiai vizsálata. In: Botanikai Közlemények, 1932/5–6. 151–152.
Keppel Csilla: Az aradi bitófák darabjai a Smidt Múzeumban. In: Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények, 2005/2. 49–53.

Tangl Balázs
történész-muzeológus
Smidt Múzeum