2021. jan 08.

Disznón lovagol és trombitát fúj

írta: Savaria MHV Múzeum
Disznón lovagol és trombitát fúj

Népies díszítést kapott a 200 éves habán korsó

A Smidt Múzeumban számos habán korsó található, melyek közül a képen látható 19. század eleji darab ismeretlen ajándékozótól került Smidt Lajos tulajdonába. Az ónfoglalat talpú, körte alakú korsó testén lombos fa és emeletes épület között disznón lovagló, trombitát fújó férfi látható. A lapos füle nyakából indul, gömbbillentéses ónfedele ehhez erősített.

korso2.jpg

A habánok vagy hutteriták Magyarországon letelepült közösségei a 16. század végétől foglalkoztak jellegzetesen fehér vagy kék ónmázas fajansz edények gyártásával, melyek a magyar népi kerámiát nemcsak újszerű formáikkal és díszítményeikkel gazdagították, de technikai újdonságaikkal is. A hutteriták a 16. század elején Svájcból kiűzött anabaptisták egy Morvaországban kialakult csoportja; nevüket az 1536-ban eretnekség vádjával kivégzett tiroli Jakob Hutterről kapták. A hutteritáknak a 16. század folyamán azonban Morvaországból is távozniuk kellett, majd a Fehér-hegyi csatát követően 1621-ben végleg kitiltották őket. Ekkor telepedtek meg fokozatosan Magyarországon, elsősorban a Nyugat-Dunántúlon és a Felvidéken, valamint Erdélyben. A habán elnevezést eredetileg a környező németajkú lakosság adta nekik gondos háztartásuk miatt a Haushaben  („háztartás”) szó után. Ezt aztán a magyarok is átvették. A habánok szigorú szabályok által meghatározott munka- és vagyonközösségben éltek. Noha gazdasági életükben nagy teret kapott a mezőgazdaság, elsősorban iparosok, kézművesek voltak. Róluk elnevezett híres cserépedény a habán fajansz.

A habánok magas szintű kerámiaismerete szoros kapcsolatot mutat az itáliai Faenza majolikájával. Faenza az itáliai anabaptisták egyik központja volt és az 1577 után onnan elmenekült mesterek honosították meg ezt a technikát. Ennek egyik legalapvetőbb jellegzetessége, hogy edényeiket ónmázzal fedték. Miközben a 16–17. századi habán fajansz jórészt beleilleszkedett a magyarországi reneszánsz virágos stílusába, a 18. században elnépiesedik és a korábban kedvelt növényi motívumokkal szemben gyakoribbá válik a figurális motívum. A 18. században egyben megkezdték a magyarországi fazekasok a habán kerámia utánzását is.

A habán közösségek végül Mária Terézia uralkodása idején szűntek meg Magyarországon: egy részük kényszerből katolizált, más részük előbb Moldvába és Havasalföldre, majd Oroszországba menekült, később pedig Észak-Amerikába, ahol követőik ma is nagy számban élnek.

 

Tangl Balázs
történész-muzeológus
Smidt Múzeum

 

 

Szólj hozzá