127 évvel ezelőtt, 1894. április 1-jén kísérték utolsó útjára Kossuth Lajost, a 19. század egyik legjelentősebb magyar államférfiját. Az eseményről emléket őriz a Smidt Múzeum.

„Meghalt. Kossuth Lajos meghalt. Mert mindnyájunknak el kell menni. Hogy Kossuth Lajos élt – ez megmond mindent. Most meghalt – nem tudunk mondani semmit. Csak sirunk, zokogunk…” – tájékoztatta olvasóit 1894. március 21-i számának címlapján az előző nap este 11 órakor Torinóban bekövetkezett tragikus eseményről a Pesti Napló. A magyar közvéleményt nem érte váratlanul a hír, hiszen napok óta szinte kizárólag az egykori kormányzó állapotával foglalkozott a sajtó. A 92. életévében járó Kossuth 1894 januárjában betegedett meg, és márciusban romlott az állapota, amikor az influenzát is elkapta.

Kossuth már 1849 augusztusa óta, vagyis élete második felében emigrációban élt. Ugyanakkor a magyar reformkor és az 1848-49-es szabadságharc meghatározó politikusaként, az első felelős magyar kormány pénzügyminisztereként, az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökeként, Magyarország kormányzójaként kultusza fennmaradt, és élete végéig politikai tényező maradt hazájában, amit mutatott a betegségéről és haláláról szóló tudósítások iránti tömeges érdeklődés.

Koporsóját felesége és lánya hamvaival együtt különvonat szállította Magyarországra. Gyászolók ezrei fejezték ki tiszteletüket az államférfi iránt az elhaladó vonat mellett. Azokon az állomásokon, ahol a vonat rövid időre megállt, az emberek a Kossuth-nótát énekelték. A vonat március 31-én érkezett meg Budapestre, a Nyugati pályaudvarra. A ravatalt a Magyar Nemzeti Múzeum előcsarnokában állították fel. Másnap, április 1-jén, vasárnap Budapest városa méltó temetést rendezett, melyhez az ország minden részéből tódultak a gyászoló küldöttségek. A múzeumtól a Kerepesi temetőbe közel félmilliós temetési menet kísérte végső útján a magyar szabadság atyját. Koporsóját nyolc fekete ló vontatta gyászkocsin vitték.

A temetés után a búcsúzó tömegből többen is igyekeztek emléket, ereklyét szerezni a síron elhelyezett koszorúkból, virágokból. Innen származnak a Smidt Múzeum gyűjteményében lévő babérlevelek és jegenyefenyő-ágacska is, amelyek egy üveg alatt, keretben kasírozva láthatóak az állandó kiállításban, az alábbi kézírásos felirattal: „1894 április 1-én Kossuth Koporsójáról.”

Kossuth Lajosról halála után országszerte közterületeket neveztek el. Így tett Szombathely városa is, amelynek már 1889 óta díszpolgára volt. A város egyik legrégibb, középkori eredetű utcája, az egykori Forró utca „történelmi érdemeire való tekintettel” kapta meg Kossuth nevét, amelyet a mai napig őriz.

 Dr. Hollerné Mecséri Annamária
történész, intézményvezető
Smidt Múzeum

Felhasznált irodalom:

• Pesti Napló, Pesti Hírlap, Budapesti Hírlap 1894. március-áprilisi számai
• Borus Judit: Kossuth a főváros halottja. In: Budapesti Negyed, 1994/3. 35-58.
• Feiszt György: Szombathely utcanevei és utcanévváltozásai. Acta Savariensia 11. Szombathely, 1995.