200 éve, 1821. május 5-én halt meg Bonaparte Napóleon francia császár, a történelem egyik legnagyobb hadvezére, a polgári Franciaország megteremtője. A jeles évforduló alkalmából a Smidt Múzeum gyűjteményében található Napóleon szobor kapcsán emlékezünk alakjára és a francia divatot átformáló tevékenységére.

Napoleone di Buonaparte néven látta meg a napvilágot 1769. augusztus 15-én a Korzika szigetén található Ajaccióban, egy olasz származású kisnemesi családban. A francia forradalom tisztjéből 1799-ben lett első konzul, majd a Francia Birodalom császára I. Napóleon néven először 1804 és 1814 között, majd 1815 márciusa és júniusa között száz nap erejéig.

Másfél évtized alatt teljesen átalakította Franciaországot: centralizált közigazgatást épített ki, a megyék élére prefektusokat állított. Intézkedett a központi bank felállításáról, szigorú adórendszert vezetett be, konkordátumban rendezte az állam és egyház kapcsolatait. Legmaradandóbb alkotása polgári törvénykönyve (Code Civil), amely módosításokkal ma is hatályban van és világszerte átvették.

Seregei majdnem minden európai ország ellen harcoltak, gyakran egyidejűleg, és országa uralma alá vonták a kontinentális Európa nagy részét, hódítás vagy szövetség által. A zseniális hadvezér győzelmet aratott Ulmnál és Austerlitznél (1805), Jénánál (1806), Friedlandnál (1807), Wagramnál (1809). 1809-ben Ausztriába és Magyarországra is betört, és Győrnél szétverte az utolsó magyar nemesi felkelést. Sikereinek sorát a katasztrofális 1812-es oroszországi invázió törte meg, majd Lipcsénél, a népek csatájában (1813) is vereséget szenvedett. 1814-ben Elba szigetére száműzték, de a következő évben visszatért, és száz napra újra magához ragadta a hatalmat. 1815. június 18-án utolsó csatájában, Waterloonál végső vereséget szenvedett.

A győztes hatalmak az Atlanti-óceán déli részén fekvő Szent Ilona szigetére száműzték, ahol 1821-ben bekövetkezett haláláig élt.

Napóleon a birodalmi gondolatot nemcsak a harctereken, hanem a művészetben is érvényesíteni kívánta. A monumentális fényűzés kifejezésére új, klasszikus birodalmi stílust hozott létre, amely a görög-római klasszicista stílus egyik változataként jelent meg kiegészítve egyiptomi motívumokkal. Kialakult egy új korstílus, az empire, amely nemcsak Franciaországban, hanem egész Európában elterjedt. Jellegzetes szín- és formavilága megnyilvánult a művészet minden ágában.

Napóleon a divat világát is átformálta, 1804-ben, a koronázása után alakult ki az empire viselet. A ruhák anyaga is részben módosult: betiltotta az indiai muszlin behozatalát, amely ösztönzően hatott a lyoni selyemgyártás megerősödésére. A textilipar támogatása nyomán a ruhák ezért főleg bársonyból és nehézselyemből készültek. A divat alakulásának fő irányelve a természetes elegancia, az egyszerűség és a kényelem lett. Ez jellemezte egyaránt a nők és a férfiak öltözködésének alakulását.

A férfiak öltözködésében az egyenruha jelent meg, amely hangsúlyozta viselője társadalmi szerepét. A császárság alatt színekkel különböztették meg a tisztségeket. A francia hercegek fehér bársonyban, a főkancellár világoskékben, a főparancsnok sötétkékben, a tábornagyok sötétzöldben jelentek meg. A korábbi évtizedekben divatos francia frakkot lassan felváltotta az elöl derékban elvágott forma. A korai változat, az udvari frakk kezdetben vörös bársonyból készült, de később megjelentek a sötétkék és fekete darabok is. Elöl nyaktól derékig ért és egysoros gombolással látták el. Visszahajtott, magas duplagallérral hordták és keskenyebb, vagy széles mellkihajtóval. A másik divatos zakóforma, a redingote volt, amely kihajtott gallért kapott, ujja pedig vállban húzott, puffos volt. A frakk és a redingote alatt inget és mellényt hordtak. A fehér vászoning keményített állógallérja hegyes volt. Az ingre vették a rövid, derékig érő, általában egysoros gombolású mellényt. Ezt eleinte csak gallérral szabták, mellkihajtó nélkül, majd később egyre szélesebb kihajtóval látták el, amit a fölötte hordott kabát kihajtójára fektettek ki.

A fejfedők formája is gazdagodott. A korábbi tricorne, háromszögletű kalapokat lassan felváltották a bicorne, kétszögletű kalapok. A két oldalról felhajtható kalapokat a sarkokkal előre, illetve hátrafele viselték, ám Napóleon, hogy felhívja magára a figyelmet, oldalra fordítva hordta. Uralkodása alatt a császár mintegy 120 kalapot fogyasztott el. Egyszerre 12 kalap volt nála forgalomban, amelyek betörését az inasára bízta. Mára nagyjából 20-30 kalapja maradt fenn, amelyek többségét múzeumok őrzik.

A Smidt Múzeum állandó kiállításának empire termében található bronz Napóleon mellszobron is a korabeli francia viseletben és bicorne kalapban láthatjuk az egykori francia császárt.

Felhasznált irodalom:

Füleki Zsuzsa – Kaposi József: Viselettörténeti mozaikok. Budapest, 2018
Napóleon: Az uralkodás művészete. Budapest, Helikon Kiadó, 2018
MTI: Elárverezik Napóleon egyik ikonikus kalapját. https://mult-kor.hu/elarverezik-napoleon-egyik-ikonikus-fekete-kalapjat-20141027

 Hollerné Mecséri Annamária
történész, intézményvezető
Smidt Múzeum