A Savaria Múzeum Éremgyűjteményének egyik érdekes darabja az a több mint 150 éves emlékérem, amely az 1851. évi londoni világkiállítás alkalmából készült. A 30 mm átmérőjű előlap a vásár helyszíneként szolgáló Kristálypalotát örökíti meg, bemutatva a kiállítás fő közreműködőit (ötletgazda, pártfogó Albert herceg, tervező J. Paxton, kivitelező Fox, Henderson & Co.). Az ónból készült érmén az épület ábrázolásán túl, a hátlapon felsorolták a főbb építészeti anyagokat (vas és üveg), valamint a meghatározó méreteket is (563,27 méter hosszú; 138,9 méter széles; a tető 20,11 méter magas; a kereszthajó magassága 32,9 méter; az üveggel borított felület 83.000 négyzetméter; 8044,2 négyzetméter területen fekszik £150,000 értékben). De pontosan minek is állít emléket az érem?

A londoni nagy világkiállítás megvalósulását hatalmas érdeklődés övezte már a kezdetektől is (ez a későbbiekben a 6 millió fős látogatói számban is megmutatkozott). A kivitelezés fő irányítója a különböző szakembereket, arisztokratákat, kereskedőket, iparosokat tömörítő Royal Comission, amelynek feladata volt a kiállítással kapcsolatos ügyek rendezésén kívül a lakosság tájékoztatása is. E célból a vidéki városokban helyi összekötő bizottságokat hoztak létre, melyek az esemény népszerűsítésén túl, különböző tárgyakat gyűjtöttek a kiállításra.

Helyszínként a Hyde parkot választották, ahol mintegy másfél évvel a megnyitó előtt Joseph Paxton tervei alapján kezdetét vette a Kristálypalota felépítése. A monumentális (egyszerre 100.000 ember befogadására is képes), üveg-fa-vas szerkezetű épületet a park fái köré emelték (így azok „szobanövénynek” tűntek), a homlokzata 1851 láb magas volt – ezzel is utalva az eseményre –, előre legyártott elemeinek köszönhetően pedig viszonylag gyorsan elkészítették, 1851 elején már állt.

Az 1851. május 1-jén nyíló kiállítás célja, mint ahogyan azt Albert herceg megfogalmazta: „eleven képe legyen annak a fejlődési foknak, amelyet az egész emberiség elért, bemutatva a legmagasabb szintet, amely minden országnak új, hosszú távra szóló ösztönzést ad”. Ez a célkitűzés pedig sikeresen meg is valósult, a világ minden tájáról és országából érkeztek a kiállításra készült tárgyak, s látogatók egyaránt. Az Amerikai Egyesült Államok mezőgazdasági gépei mellett a C. H. McCormik-féle gőzgéppel, valamint a Goodyear gumikkal vált ismertté; a franciák a textil- és divatipari termékeikkel, míg a magyarok többek közt a kínai stílusban készült herendi porcelánnal szereztek hírnevet. Ez utóbbi annyira elnyerte Viktória királynő tetszését, hogy saját készletet rendelt belőle windsori palotájába (a távol-keleti jellegű stilizált virágos, gallyas, lepkés minta azóta is az uralkodónő nevét őrzi).

A rendezvény Angliára számos pozitív hatást gyakorolt (gazdasági fellendülés, munkaerő fejlesztése, ipari termelés növelése). A lezárást követően a Kristálypalotát ugyan elbontották a Hyde parkból, de Sydenhamben újjáépítették, s többek közt természettudományi, régiségtani, művészeti, valamint ipari tárlat kapott benne helyet. A „világ nyolcadik csodájaként” emlegetett épület szomorú véget ért, 1936-ban leégett.

Csonka Viktória
ELTE MA II. éves történész-muzeológus hallgató

Felhasznált irodalom:

Bíró Gerd: A világkiállítások története. Magyar Hírlap 25 (112/1992), 8-10.
Follinus János: Világkiállítások gazdasági szemmel. Népszabadság 42 (119/1984), 10.
Kiss Árpád: A 170 éves Herend megelőzte Meissent. Ipari Szemle 15 (5/1995), 37.
Semlyén István: Az ember és világa, ahogyan a kanadai világkiállítás láttatja (EXPO 67). Korunk 26 (4/1967), 556-563. 
Budapesti Hírlap (248/1853)
Vasárnapi Újság 1 (30/1854), 255.