A savariai Isis-szentély főhomlokzatának leginkább ismert eleme a kutya hátán ülő Isis istennő domborműve.

Isis istennő alakja a savariai szentély főhomlokzatán 

A lelet az Iseum 1955. októberi megtalálásakor, az elsők között látott napvilágot. A rajta látható istennőalak pedig egyértelművé tette a lelet és egyben az egykori épület értelmezését.  

A dombormű számtalan régészeti és művészettörténeti problémát vet fel, ezek közül számunkra a legérdekesebb: miért is ül a hosszú ruhás, kezében egy fura csörgőt tartó nőalak egy kutya hátán? Ha „direktben”, tehát látvány szinten próbálnánk megfejteni a képtípus titkát, hamar zátonyra futna kísérletünk. Nyilvánvaló – a képi üzenet csak az ókori emberre általánosan jellemző szimbolikus gondolkodás mentén fejthető meg. Esetünkben a kutya a Canis Maior (Nagy Kutya) csillagképpel azonosítható, a sistrumot rázó istennő pedig éppen jelet ad a Nílus áradásához, ami minden évben ugyanakkor történt: amikor az éppen felkelő nap pontosan a csillagkép legfényesebb csillagával, a Szíriusszal esik egybe. A kép jelentése tehát egyértelmű: az áradás pillanatában Isis istennő a Nagy Kutya csillagképben tartózkodik. Ez a mai naptár szerint július 19-re esik, ami az ókori Egyiptomban az újév napja volt.    

Kutya hátán ülő Isis képe Antonius Pius (Kr. u. 138-161.) drachmáján

Sosztarits Ottó
régész, intézményvezető-helyettes
Iseum Savariense