125 éve, 1896. július 20-án gyűjtötte be a réti kardvirág e példányát Piers Vilmos (1838 Tarnopol – 1920 Kőszeg) hivatásos katona (őrnagy), botanikus, a kőszegi Katonai Alreáliskola (= „Iskola a határon”) természetrajz-tanára az akkor még Magyarországhoz tartozó Magas-Tátra második legmagasabb csúcsa, a Lomnic alatt, szántók között („inter segetes”). Piers Vas megye legtermékenyebb tudományos növénygyűjtője volt. Több mint tizenhétezer tételes herbáriuma halála után a Pannonhalmi Apátságba, majd a Pécsi Tanárképző Főiskolára, végül 1980-ban a Savaria Múzeum – napjainkra már több mint százezer tételes – herbáriumába került, amely hazánkban a harmadik legnagyobb ilyen (tudományos növény-) gyűjtemény.

A 125 éves réti kardvirág Piers herbáriumából (fénykép: Erdő Ádám)

A nősziromfélék (Iridaceae) családjába tartozó kardvirág (Gladiolus) nemzetségbe mintegy 250 faj tartozik, ezek fele a dél-afrikai fokföldi flórabirodalomban (Capensis) él. Hazánkban két faja őshonos, de a legközismertebb egy termesztett hibrid, a kerti kardvirág (Gladiolus ×gandavensis). A nemzetség tudományos nevét a római gladius kardról kapta, illetve annak kicsinyítő képzős változata: gladiolus, magyarul kardocska. Beythe István első nyomtatott magyar növénynévjegyzékében (Németújvár, 1583) dárdácska néven említi.

Piers Vilmos kőszegi botanikus (fénykép: Savaria Múzeum, Természettudományi Osztály)

A réti kardvirág (Gladiolus imbricatus L.) 30–80(–100) cm magas szárú, karcsú, hajtásgumós, egyszikű növény. Levelei szálasak, virágai élénk bíborpirosak, a szár csúcsán egyoldalra néző fürtben állnak. Toktermései tojásdadok, 1,0–1,2 cm hosszúak. (A hazánkban szintén őshonos, fokozottan védett mocsári kardvirágtól (Gladiolus palustris Gaud.) tojásdad, hirtelen keskenyedő, horpadt csúcsú toktermése alapján különíthető el.) Június–júliusban virágzik. Hazánkban a Dunától keletre a Zempléni-hegység, Bükk, Mátra, Naszály és az Alföld északkeleti széle, a Dunántúlon pedig a Déli-Bakony és a Vasi-dombvidék ritka növénye. Vas megyénkben a Pinka-síkon elterülő Monyorókeréki-erdőben Ják és Szentpéterfa között kékperjés, füvesedő gyertyános-tölgyesben nagyobb, a Nárai melletti Zsidu-réten cserjésedő kékperjés láprét, Pornóapáti és Nárai között (ahol e sorok írója lelt rá 2020 nyarán) pedig lápi magaskórós és gyertyános-tölgyes találkozásánál kisebb állományai élnek, az első két lelőhelyen immár természetvédelmi területen. Mára nagyon megfogyatkozott. A fennmaradt kis állományok védelme, kezelése kiemelt fontosságú természetvédelmi feladat, hiszen a réti kardvirág mellett ezekben a fényben gazdag tölgyesekben még napjainkban is számos védett növényfaj él. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) besorolása szerint veszélyeztetett, nálunk védett faj, egy tő természetvédelmi értéke 50 000 Ft, így évtizedek óta már herbáriumba sem gyűjthető. Vigyázzunk e ritka természeti szépségre!

Réti kardvirág a Jáki-erdőben, 2004. augusztus 3-án (fénykép: Balogh Lajos)

Dr. Balogh Lajos
botanikus főmuzeológus
Savaria Múzeum

Irodalom:

Király G., Mesterházy A. & Király A. (2007): Adatok a Nyugat-Dunántúl flórájához és növényföldrajzához. – Flora Pannonica 5: 3–65. http://novtan.emk.nyme.hu/novtan/florapannonica/PDF/Vol.05/FP5_01.pdf

Németh J. & Balogh L. (2015): Herbarium Piersianum 1. Piers Vilmos herbáriumának moszatjai a szombathelyi Savaria Múzeumban. – Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője 37: 7–34. [Piers életrajzával.] https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_VASM_Savaria_37/?pg=8&layout=s

Vaol.hu (2020): Védett lett a Jáki kardvirágos erdő. – Vas Népe Online, 2020. aug. 25., https://www.vaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/vedett-lett-a-jaki-kardviragos-erdo-4218698/