Magyarország orvosainak és természetvizsgálóinak 21. alkalommal megrendezett gyűlését ma mindenki úgy ismeri, mint amikor a hazai nyilvánosság előtt először mutatta be Kunc Adolf gimnáziumi igazgató a Gothárd-fivérekkel közösen a telefonálás technikai csodáját. Az 1880-ban lezajlott tudományos napokra szokás még mint a híres Foucault-inga-kísérletre is emlékezni, amellyel dr. Szabó Imre (szombathelyi püspök, hittudós) a szabad kutatás eszméjét megpendítő, tudománypártoló és a vándorgyűlésen elnöklő tevékenysége nélkül aligha bizonyította volna be dr. Kunc a Székesegyház kupolájába felfüggesztett inga kilengéseinek segítségével a Föld forgását.

A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XXI. vándorgyűlésének emlékérme, 1880, Smidt Múzeum

Szombathely 19. századi történetének kiemelkedő jelentőségű színfoltja volt tehát a – 141 évvel ezelőtti – augusztus végi konferencia, amelyet egy fővárosi székhelyű, tudós társaság rendezett meg nálunk. A nagy esemény emlékére készíttette 1880-ban Szombathely városa a most hónap műtárgyaként (dr. Smidt által összegyűjtött 19. századi vándorgyűlések éremsorozatából) kiemelt emlékérmet. Az érmen a város címere, a túloldalán az akkor frissen átadott – s így a városi reprezentáció szimbólumaként funkcionáló – városháza épülete szerepel, amelyet egybeépítettek Szombathely első állandó színházával. A gyűlés több vonatkozásban is felpezsdítette a város tudományos életét. Ez alkalomra készült el Szombathely monográfiájának első kötete Kunc Adolf önkéntes munkájaként. Grimm Károly polgármester 100 aranyat ajánlott fel a város nevében pályadíjként az egyesület tudományos céljaira, és a fizikai kísérletek, valamint a Szombathelyről induló (jáki, németújvári, szentgotthárdi, Ság-hegyi, valamint Tarcsa és Gleichenberg gyógyfürdőihez vezető) tanulmányi kirándulások is megtették a maguk hatását az oktatás, a művelődés, az egészség és a turizmus terén.

Szabó Imre püspök portréja

1880-ban a megyeszékhely lakosainak száma 10820 fő volt. A vasúti csomópontként nevezetes Szombathely rendezett tanácsú városát, nagyrészt kövezett utcáit ekkoriban esténként már gázlámpa világította meg. Egészségügyi létesítményei közé lehet sorolni az 1829-től fennálló kórházát (az Emberbaráti Egylet magánintézményét), a város szociális intézeteként működő Polgári Gyámoldát, a megyei kezelésben álló Árvaházat (1878), vagy a konferencia egyik helyszínéül szolgáló Torna-csarnokot (1871). A Szombathelyi Önkéntes Tűzoltóegylet 1873-tól aktív életmentő munkát fejtett ki, így az egylet vezetősége szoros kapcsolatban állt, vagy egybeesett a kórházegyletet irányítók körével. Kulturális intézményei közül kiemelendő a közvetlenül a vándorgyűlést megelőzően, augusztus 11-én megnyílt színház, de jelentős szerepet töltött be a város életében az 1872-ben alakult Vasmegyei Régészeti Egylet és a 1840 óta működő Kisdedóvó Egylet is.

A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók (1841 óta évente/kétévente megrendezett, bár 1848 és 1862 közt politikai okokból szünetelő) nagygyűléseinek befogadásáért a dualizmus idején valóságosan versengtek a vidéki magyar városok. Így már 1879-ben, amikor eldőlt, hogy Szombathely lesz a következő évi rendezvény helyszíne, annak sikeres lebonyolítása érdekében a városi képviselőtestület tagjai négy albizottságot (fogadó, elszállásoló, ünnepélyrendező/városdíszítő és kirándulásokat szervező) alakítottak. Az 1880. augusztus 21. és 27. között 283 fő (akik közül 75 szombathelyi, további kb. 70 a történeti Vas megye területéről való) részvételével megvalósult konferencia vendégeit ágyúlövés és térzene fogadta, majd Eredits Ferenc ügyvéd, a városi fogadóbizottság s egyben az Emberbaráti Egylet elnöke, a megye vezérszónoka lel­kes szavakkal köszöntötte. A virágokkal, girlandokkal, lobogókkal, diadalkapuval ékesített városban a vendégek – miután a városházán beírták nevüket a vándorgyűlési jegyzőkönyvbe, majd részt vettek a Sabaria szállodában rendezett ismerkedési esten - két kiállítást tekinthettek meg. A Líceum épületében az ókori Savariáról egy régészetit és a sétálóparkként használatos Práterben (ma Gayer és Brenner/KRESZ park területe) egy szarvasmarha- és tejgazdasági eszközökről szólót.

Hotel Sabaria Szálló. Fénykép: Berzsenyi Dániel Könyvtár helyismereti gyűjteménye

 A notabilitásokon kívül a szakmai közeg, amely részt vett a különféle (orvos-sebészi, természettani/természetrajzi és társadalmi/gazdasági) szekcióüléseken, rendkívül sokszínű volt. Olyan közismert egyéniségek voltak köztük, mint például dr. Gerlóczy Gyula műegyetemi tanár, dr. Rózsay József kórházigazgató, dr. Linzbauer Xavér Ferenc ny. egyetemi orvos-tanár, dr. Jedlik Ányos ny. egyetemi tanár, dr. Hugonnai Vilma gyakorló nőorvos. A jelenlévők közt megfigyelhető főképp Budapest és a Dunántúl orvostársadalmának teljes rétegződése: egyetemi magántanár-orvosok, megyei és városi főorvosok, kórházi főorvosok, uradalmi orvosok, honvéd törzsorvosok, hivatásukat magánpraxisban gyakorló orvosok, orvos-növendékek, kórházi műtőorvosok. A helyiek közül dr. Szabadfy János, Vas megye és az egyleti kórház főorvosa, a tudományos gyűlés alelnökeként előadásában az elhunyt tagtársakra emlékezett. A Szombathelyen élő orvosok közül jelen volt továbbá dr. Alexy Emil városi főorvos és az édesapja, dr. Alexy Tóbiás kir. fogházi orvos, dr. Gyöngyösy Vilmos a megyei adminisztráció főorvosa, vaspálya-orvos, s egyben Emberbaráti egyleti tag, dr. Goldschmidt Vilmos, dr. Szöllősy Gyula, dr. Takács Benedek, dr. Steiner Markus, valamint Szabadfy Gyula és Szabadfy Kálmán szigorló orvosok. A két gyógyszertár-tulajdonos, Rudolf Alajos és Simon Gyula neve szintén szerepel az ülésen résztvevők listáján. Az „Isten Szeme” gyógyszertárat ez utóbbinak adta el Pillich Ferenc gyógyszerész, a Szombathelyi Légszeszvilágítási Rt. első elnöke, amikor a budapesti Magyar Király Patika tulajdonjogát megszerezte és 1877-től végleg Budapestre költözött. Így az ő neve mellett a listán lakhelyként már Budapest van feltüntetve.

A tudományos kongresszuson az orvoslás témakörében 9 előadás hangzott el. Szó volt többek között az európai viszonylatban is kimagasló magyarországi gyermekhalandósági adatokról, a nemi betegségek terjedéséről, a gombafertőzéses megbetegedések és járványok kapcsolatáról, roncsoló toroklobról és a himlőoltás szérumának magyarországi előállításáról, illetve annak szorgalmazásáról. A vándorgyűlések célkitűzésének megfelelően az „országunk emberiségének élet- és egészségbeli üdvére” szolgáló előadástémák azonban nem kizárólag orvosi jellegűek voltak. A 19. század végéig az emberi egészséget komplex megközelítésben, a környezeti tényezők befolyása alatt értelmezték még a havi és éves megyei főorvosi jelentések is. Így a korabeli tudós társaságban az előadások tematikájában Vas megye földrajzi adottságain kívül megtalálhatunk egyéb, fizikai, régészeti, társadalomtörténeti fejtegetéseket is.

Az Emberbaráti Egylet - 1870-es években, a megye pénzén kibővített, modernizált, vízöblítéses WC-vel rendelkező, 25 ágyas, 1880-ban 283 fős betegforgalmú, 82 százalékos gyógyulási eredménnyel működő - kórházáról is jó benyomást sikerült az odalátogatókban tenni. Erről a vándorgyűlési összefoglaló így emlékezik: „A helybeli humanisticus intézetek megtekintésére kiküldött bizottság a szemléről kedvező jelentést tett.”

Keppel Csilla
történész-muzeológus

Irodalom:

Gerlóczy Gyula – Dulácska Géza: A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1880. aug. 21-től aug. 27.-ig Szombathelyen tartott XXI. nagygyűlésének történeti vázlata és munkálatai, Bp., 1882.

Chyzer Kornél: A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseinek története 1840-től  - 1890-ig, S[átoralja]újhely, 1890. 118-123.

Az orvosok s természetvizsgálók XXI-iki vándorgyüléséből. = A Hon 1880. 08. 24. 1.; Vasárnapi Újság 1880. 08. 29. 583.; Hölgyek Lapja 1880. 08. 29. 418.

Horváth József: Kunc Adolf (1841-1909). „Csak a láng terjesztheti a lángot…” Vasi Szemle, 1992/2. szám, 245-249.

KUNC Adolf: Szombathely - Savaria rend. tan. város monographiaja I. kötet. Szombathely, 1880.