A Telitalálat című porcelán alkotás 1985-ben készült és a művész „lőtt munkák” korszakába sorolható. A korszak lényege a kísérletezés: kísérlet az előzőleg tökéletesre alkotott forma továbbgondolására, a belőle következő lehetőségek kipróbálására. A mértani pontossággal, metszéssel elkészített kockák és hasábok az Alföldi Porcelángyár hengeres, ipari nyersanyagából készültek, kizárólag eszközök érintette kialakítással. A makulátlan, még képlékeny alapanyagú formák lövések hatására deformálódtak a művészi elképzelés meglepő tárgyaivá. A kísérletek az anyag és a behatás újabb- és újabb variációit szülték: konyhában, pincében, lőtéren, légpuskával, komolyabb fegyverekkel - fegyvertartási engedély nélkül, a magyarországi szocializmus korszakában, nem kis kockázat árán. A különös alkotási folyamat akcióművészetnek is tekinthető.

Az eljárás, Schrammel Imre saját elmondása szerint, az ő vívmánya: előtte még senki nem próbálkozott vele.  A lövés által kialakult egyszeri és megismételhetetlen művészi formák furcsák és izgalmasak. A művészből meglepődést, a közönségből meghökkenést, a szakmából elismerést váltanak ki. Számos szubjektív asszociációt hozhatnak fel bennünk. Alkotójukat nem a művészeti alkotás utáni vágy, hanem az általa „késznek” érzett mű létrehozásának ösztöne és az alakulás kíváncsisága hajtja. A technika az újdonság erejével hat. Nyugaton és Amerikában ezek az alkotások hozzák meg az ismertséget és elismerést a művész számára, amit ráadásul egy regényes, fordításból adódó értelmezésbeli félreértés-történet is színesít a művész visszaemlékezéseiből: Az elsőként Németországban bemutatott darabok kapcsán íródik 1979-ben, a Ceramics Monthly című folyóiratban Clay and bullets címmel az a cikk, amelyben a szocialista országból érkező művész fegyvertartási engedéllyel kapcsolatos vicces megjegyzését tévesen úgy fordítják, hogy Mr. Schrammel rendőrökkel „bérlöveti” munkáit.

Ezen 70-es évekbeli előzményekkel, a Telitalálat című mű az egyik legsikerültebb és kiforrott darabja az alkotói korszaknak. Dinamikus, a pillanatnyiságot abszolút visszaadó mű. A tökéletes szerkesztettség és a véletlenszerűség nyomait egyaránt magában foglalja, amitől drámai és lírai egyszerre. Arányait a behatás alakítja tökéletessé. Felületi alakulásai következtében élő és lüktető. Mindezen tulajdonságokkal hat ránk telitalálatként.     

Bihari-Bakodi Szilvia
szilikátrestaurátor művész
Szombathelyi Képtár