A 2007 és 2010 között folyt régészeti feltárások az Iseum területén számos meglepetéssel szolgáltak. Egyik ilyen volt az Iseumtól északnyugatra kialakított 39. szelvény, amelyben a szentélykörzethez kívülről hozzáépített helyiség beomlott mennyezeti festménytöredékei kerültek elő.

A mennyezeti festmény rekonstrukciója az Iseum Savariense állandó kiállításában

A restaurátori munka során falfestmény vakolatrétegének hátoldalán látszó lenyomatok alapján a mennyezet szerkezetére is további információkat sikerült kinyerni. Ezek alapján a helyiség dongaboltozatos volt, amelynek szerkezetét egymástól 54-56 cm-re elhelyezett, megközelítőleg 14 cm (azaz 2 tenyér) széles és kb. 4 cm (azaz fél tenyér) vastag pallók, valamint az azokra felülről rögzített, keresztirányú lécezet közé font vesszők alkották.

A mennyezeti festmény rekonstrukciós rajzai (Rajz: Harsányi Eszter – Kurovszky Zsófia)

Az erre felhordott több réteg vakolat legfelső ún. simítóvakolat felületén alakították ki a motívumokat. A mennyezet közepén egy téglalap alakú keretben központi figurális motívum lehetett, amelyből azonban csak töredékek maradtak meg. Ezt valószínűleg utólag alakították ki a mennyezeten, mivel az alapdekorációt képező medallionokhoz képest nem szimmetrikusan helyezkedik el. A zöld, vörös, kék, 2 római láb átmérőjű medallionok szorosan egymás mellett állnak, belül négykaréjos kialakításúak, ezekben korongok és levelek láthatók.

Az Iseum falához kívülről közvetlenül csatlakozó helyiség feltehetőleg a szentélykörzethez tartozhatott, annak egyik kiszolgáló helyisége lehetett. Pontos funkciójára sajnos egyelőre nincs adatunk. A feltárt falfestmények jelentősége abban (is) rejlik, hogy a szentélykörzet fénykorában, azaz a Kr. u. 3. században készíthették, ezzel szemben ugyanebből az időszakból a szentélykörzeten belülről vajmi kevés információval rendelkezünk a falak díszítésére vonatkozóan.

Motívumok és összeillő darabok keresése a restaurátori munka közben (Fotó: Harsányi Eszter – Kurovszky Zsófia)

A több ezer darab festett faltöredék felszedése, tisztítása és restaurálása Harsányi Eszter DLA és Kurovszky Zsófia festményrestaurátorok aprólékos munkája során állt össze egy képpé. A töredékek összeillesztése és a szerkezet és a motívumok kiegészítése után összeállított rekonstrukció ma az Iseum Savariense állandó kiállítás látható.

Bíró Szilvia PhD
régész
Iseum Savariense

Forrás: Harsányi Eszter – Kurovszky Zsófia: I. 7. – Dongaboltozatos helyiség festett mennyezetének rekonstrukciója. In: Tóth E. – Vida T. – Takács I. (szerk.): Szent Márton és Pannónia. Kereszténység a római világ határán.  Pannonhalma – Szombathely 2016, 177.