A Magyar Nemzeti Múzeum alapítója, gróf Széchényi Ferenc és Festetics Julianna gyermekeként Széchenyi István gyermekkorát Nagycenken és Bécsben töltötte. Apja akarata szerint tizenhét éves korában már katona volt, részt vett a Napóleon elleni háborúkban. Utazásai során bejárta Európát, Angliától Kis-Ázsiáig, közben döbbent rá hazája elmaradottságára. Élete céljául nemzete sorsának előmozdítását tűzte ki, s hazatérve ő lett a reformgondolat egyik kezdeményezője és legjelentősebb alakja.

A Batthyány-kormányban a közmunka-közlekedésügyi miniszteri tárcát kapta. A Bécs és a független magyar kormány közötti feszültségeket azonban nem volt képes elviselni. Posztjáról lemondott, és 1848. szeptember 5-én a Bécs melletti döblingi elmegyógyintézetbe került. Széchenyi Döblingben hamarosan visszanyerte szellemi alkotóerejét, és élénk érdeklődéssel kísérte hazai és európai politikai eseményeket, viszonyokat. A sorozatos zaklatások, házkutatások azonban felőrölték, az üldöztetéseknek csak a halála vetett véget. 1860. április 7-éről 8-ára virradó éjszakán „karosszékében ülve, átlőtt koponyával találtatott”.

A Smidt Múzeum több műtárgyat is őriz, amely Széchenyi életéhez, emlékéhez köthető.

A biedermeier terem vitrinjében látható egy óra Széchenyi nagycenki kastélyából, Széchenyi gömb alakú, elefántcsont fogantyúval ellátott, bambusznád sétabotja, valamint fehér elefántcsont tollszára, ezüst fogóval és acél tollszemmel a végén.

 Halála előtt 26 nappal, 1860. március 13-án, nagycenki jószágfelügyelőjéhez, Hajnik Jánoshoz Döblingből írt saját kezűleg levelet. A levél gazdasági természetű, és szerzőjét teljes tisztánlátás jellemzi. A magyar nyelvű iratban Széchenyi Sopron város földvásárlási ajánlatát mérlegelte, és intézőjét látta el utasításokkal. Az oldal alján elköszönés is szerepel: „Isten áldja. Őszinte rokonszenvvel Széchenyi István”.

A gróf 1818-ban ismerkedett meg Seilern Crescence osztrák származású grófnővel, akivel 1824. augusztus 2-án kezdődött eleinte reménytelennek látszó kapcsolatuk, végül 1836. február 4-én kötöttek házasságot. Crescence mindvégig támogatta férje közéleti és politikai tevékenységét, és a döblingi időszakban is híven kitartott mellette. Gyönyörű sötétbarna, gyönggyel hímzett báli cipője a Smidt Múzeum becses női viselettörténeti emléke.

 Az állandó kiállításnak ugyan nem része, azonban a múzeum több ezres gyufacímke-gyűjteményében megtalálható egy Széchenyi Istvánnal kapcsolatos sorozat, amelyet 1960-ban, halálának 100. évfordulójára adtak ki. A széria hat darabból áll, és Széchenyi életművének, reformkori újításainak állít emléket.

Az első darabon portréja és a centenáriumra utaló „100”-as szám olvasható. A következőn a Tudományos Akadémia épülete látható, és arra emlékezik, hogy Széchenyi 1825-ben a pozsonyi országgyűlésen felajánlotta birtokainak egy éves jövedelmét egy Tudós Társaság alapítására. A harmadik gyufacímkén a magyarországi Duna-szakasz első állandó hídja, a Lánchíd jelenik meg, amelynek építésében szintén kezdeményező szerepet játszott. Az első vasútra emlékezik a sorozat negyedik darabja, hiszen Széchenyi a reformkori vasútfejlesztés egyik előmozdítója is volt. Az első vasútvonalat 1846-ban adták át, Pest és Vác között. Széchenyi nemcsak a szárazföldi, hanem a vízi közlekedés fejlesztésében is kulcsszerepet játszott, erre utal az ötödik címke, amelyen az első gőzhajó, a Kisfaludy látható, amely 1846-ban indult útjára a Balatonon. A sorozat befejező darabján pedig a Vaskapu-szoros figyelhető meg, amely arra utal, hogy Széchenyi István a hajózás biztonságossá tételében, valamint a Duna és a Tisza folyók szabályozásában is tevékenyen közreműködött.

 Dr. Hollerné Mecséri Annamária
történész, intézményvezető
Smidt Múzeum