Az Emberbaráti Egylet magánkórházának 1823-tól induló története során hivatalosan két protektora volt. Az első arisztokrata védnöke Gróf Cziráky Antal (1772–1852) Vas megye főispáni helytartója (1811–1823) 1826 év végéig, országbírói kinevezéséig viselte e tisztséget. Lemondása után a filantrópok társasága az ő pártfogói helyére kérte fel herceg Batthyány-Strattmann Fülöp örökös és valóságos főispánt (1781–1870), aki haláláig rangjához méltóan töltötte be szerepét. A dualizmus korában ugyan már nem kértek föl az egylet protektorálására újabb befolyásos személyeket, a kórház mégis minden újabb mérföldkőnél úgy kezelte gróf Festetich Dénesné született Zichy Karolinát, mint jótevőjét és legfőbb protektorát. Az 1891-ben átadott, modern, új építésű kórházában Festetich Dénes és felesége, vásonkői Zichy Karolina alapítványának köszönhetően változtatták meg az ápolási rendet. A bogáti (ma Szombathely) földbirtokosok 1889-ben tett 10000 forintos alapítványának köszönhetően az alapvetően világi ápoló rendszere helyett bevezették az irgalmas rendi apácák szolgálatát. A nagy összegű felajánlás fedezte a 4-5 fős Szent Vince rendű, grazi anyaházból kiküldött, betegellátásra specializálódott apácaszemélyzet fenntartási költségét. A Festetich-házaspár alapítványát az egylet elrendelte elkülönítve kezelni, amely összegnek mind a tervek, mind a megvalósulás terén csupán a kamatait használták fel a költségek fedezetéül.

Jobb oldalon Zichy Karolina portréja a Smidt Múzeum biedermeier termében

Festetich Dénes a négy irgalmas rendi apáca megérkezését és az 1891. augusztus 31-i, házi kápolnaszenteléssel egybekötött ünnepi közgyűlést már nem élhette meg, mert július 17-én elhunyt. Ezért a díszes kórházátadót zajos ünnepségtől mentesen szervezték meg.

A századfordulón a modern kórházépület átadásának 10 éves jubileumára bővítést kezdeményezett az immáron özvegy grófnő. A kórház „áldott lelkű”, nemes protektora először Éhen Gyula polgármestert kereste meg, hogy a gyógyíthatatlan betegek ápolására 10 000 koronás alapítványt szeretne tenni és hogy a kórház udvarán létesítendő pavilon építési költségeit magára vállalja. Éhen pozitívan befolyásolta az egylet fogékonyságát egy újabb építkezésre, és nyitottá tette őket a gyógyíthatatlan betegek – alapszabályukkal eredetileg ellentétes – ellátására, éspedig annak a megpendítésével, hogy előbb-utóbb új utakat kell keresniük a jótékonyság területén. A nagy formátumú intézményekben gondolkodó polgármester indokai szerint ugyanis, ha egy több száz ággyal rendelkező megyei kórház épülne meg Szombathelyen, akkor az egyleti kis, 40 férőhelyes magánkórház funkcióját veszti. Valószínűleg ezek a megfontolások álltak a menház gyors, gördülékeny megvalósulásának hátterében. Festetichné Zichy Karolina eredetileg 3 ágyas intézménynek szánta az udvari külön pavilont, amelyet azonban 1901. júniusában Herman Anna úrnő 2000 K felajánlásával – és Rácz Ferencné 200 K adományával – 4 ágyasra tudtak bővíteni.

A menházat 1901. szeptember 5-én adták át Festetich Dénesné arcképének és emléktáblájának leleplezése mellett, amelynek szövege jószívűségét hirdette:

„Ezen menházat építtette/ méltóságos özv. Tolnai gróf Festetich Dénesné,/ szül. Vásonkeői Gróf Zichy Karoline 1901. évben./ Isten áldása legyen ezen a menházon!/ Áldás legyen a nagylelkű alapító emlékén!”

Eredics Ferenc igazgató a díszközgyűlésen kiemelte, hogy a nemes szívű grófnő a menháznak nemcsak az építési, hanem a berendezési költségeit is magára vállalta. Az irgalmas rendi apácák fenntartására tett alapítványával, a kórházi betegek felruházásával és ezúttal a menház létesítésével valódi világító fáklyaként értékelte a grófnő jótékony tevékenységét, amelyet nemzedékről nemzedékre áldani fognak a városban. Reiszig Ede főispán felszólalt az emberbaráti szeretet dicsérete mellett, és Éhen Gyula polgármester is az önzetlenség iránt fogékony női lélek család- és nemzetmegőrző vonásait hangsúlyozta a többi hasonló alkotások intézményesülésében, amelyek közt felsorolta a nők buzgólkodása nyomán működő mozgalmakat, mint a Fehérkereszt, Vöröskereszt, Jótékony Nőegylet és a szegénykonyha áldásos ténykedéseit. Festetich Dénesnéről pedig úgy szólt, mint akinek „a fényes tette, soha el nem múló cselekedete örökre élni fog, míg Szombathely városból kő kövön lesz.”

Források:

SMHVM- Smidt Múzeum (SmM), Emberbaráti Egylet közgyűlési és választmányi jegyzőkönyvei (EE jkv.) 1823-1928. 33. p., 44. p.
SmM, EE jkv. 1889. jún. 19.
SmM, EE jkv. 1901. aug. 4.
SmM, EE jkv. 1901. szept. 5.
A menház felavatása. = Vas, 1901. 09. 08. 3–4. p.

Keppel Csilla
történész-muzeológus
Smidt Múzeum