Január, tehát Janus isten havának eleje a „Vota publica”, azaz a közösségi fogadalmak megújításának ideje volt a rómaiaknál.  Ezek közül is a császárfogadalmakat tekinthetjük a legfontosabbnak, amelynek ünnepe január elsejére  vagy harmadikára esett, és ezáltal egyben az év kezdetét is jelentette.  IIyenkor nemcsak az uralkodó kapott értékes ajándékokat, de a plebs számára is jelentős pénzadományt juttattak.    

A nép közé szórt bronz aprópénzek előlapján a császár képmása, míg hátoldalán általában Isis istennő képe és az eseményre utaló VOTA PUBLICA felirat szerepelt. E szokásból aztán olyan erős hagyomány keletkezett, amelyet még a keresztény uralkodók is változatlan formában gyakoroltak. A jelenség mögül csak a „pogány” vallási tartalom kopott ki, a esemény népünnepély jellege azonban megmaradt. A pénzeken megjelenő Isis ekkor már leginkább a gondoskodás, a jólét fogalmának megtestesítőjévé vált, ezért az istennő kutyán lovagló vagy kezében csörgőjét a sistrumot és a termékenységet jelképező varázsvödrét tartó alakja már kevesek számára tartotta meg eredeti  jelentését. Az egykori pogány tradíció pedig szép lassan a keresztény naptár részévé vált. 

Képek: Vota Publica érmek hátlapja Isis istennő alakjával

Sosztarits Ottó
régész
Iseum Savariense