A buzogány régi magyar fegyver, melynek használatáról az első adat a 13. századból származik, és alighanem az ekkor letelepült kunok honosították meg. Erre utal a szó török eredete is (boszgán, buszgán = zúzó). Nyugat-Európában a 14. század folyamán kezd elterjedni a fegyver, melynek számos típusa alakult ki a középkor folyamán. Így főbb típusai közé tartozik a tollasbuzogány, a láncos buzogány, a csatacsép, valamint a 16. században török hatásra kialakult gerezdes buzogány.

A buzogány a 17. századra fokozatosan elvesztette fegyver funkcióját és egyre inkább méltóságjelvénnyé vált. Ilyen méltóságbuzogánynak számít Bezerédj Imre kuruc brigadéros hadnagyi buzogánya, mely típusát tekintve a gerezdes buzogányok közé tartozik. A kuruc hadseregben a hadnagyi buzogány parancsnoki jelvénynek számított, ezzel adtak jeleket a csatában, ha pedig nem használták, zsinórövükbe szúrva viselték vagy a nyeregkápára akasztották bőrszíjuknál fogva. Általában körtefej alakúak voltak, vasból kovácsolták őket és gerezdesre alakították. Bezerédj Imre buzogányának fején összesen 12 gerezd van szorosan egymás mellett, tetején két kis gomb ül egymás felett. A buzogányt dr. Smidt Lajos 1953-ban vásárolta a Bezerédj családtól több más tárggyal együtt, így például az állandó kiállításban is látható tarsollyal, mely szintén Bezerédj Imréé volt.

Bezerédj Imre 1679-ben született a Vas megyei Vámoscsaládon egy előkelő dunántúli katolikus nemesi család sarjaként. Édesanyja, béri Balogh Klára révén unokatestvére volt béri Balogh Ádám kuruc brigadérosnak. Bezerédj fiatalon lépett hadi pályára, és a Rákóczi-szabadságharc előtt a franciák ellen harcolt. 1704 nyarán hazatért és csatlakozott a kurucokhoz. Híres portyázó volt, főként Kőszeg és Sopron környékén, de rajtaütéseket hajtott végre Alsó-Ausztriában is. II. Rákóczi Ferenc 1706-ban brigadérossá léptette elő. 1707 végétől folytatott tárgyalásokat a császáriakkal, mindenekelőtt Pálffy János tábornokkal. A császáriak még feleségét, Botka Máriát is elfogták, de Bezerédj csak a kurucok trencséni veresége után határozta el magát az átpártolásra. Átállási kísérletét ezredének néhány tisztje azonban leleplezte, és Esterházy Antal dunántúli főkapitány parancsára 1708. szeptember 5-én Kőszegen letartóztatták. Hadbíróság elé állították, és az év végén, a sárospataki országgyűlés záróakkordjaként sógorával és alezredesével, Botka Ádámmal együtt lefejezték.

Tangl Balázs
történész
Smidt Múzeum

Irodalom:

Kovács S. Tibor: Hármam sem birnátok súlyos buzogányát. Budapest, 2019.

Kovács S. Tibor: Huszárfegyverek a 15–17. században. Budapest, 2010.

Mészáros Kálmán: II. Rákóczi Ferenc tábornokai és brigadérosai. A kuruc katonai felső vezetés létrejötte és hierarchiája, 1703–1711. Budapest, 2006.