Szombathely városa szomszédságában, a középkori katolikus templomáról híres Jákon egészen a közelmúltig fazekasok dolgoztak, mégpedig legalább fél évezreden keresztül. Az újkori jáki fazekascéh ismert pecsétnyomója az 1625-ös évszámot mutatja, amelyen a réges régóta híres kéttornyú templom is látszik. Ismert a templom sekrestyéjében az a nagyméretű festmény is, ami a fazekasok érdekvédelmi szervezetének, „az Jáki böcsületes Nemes Fazokas” céh fogadalmi felajánlásaként festetett 1746-ben Gombás István korabeli céhmester. Sőt, a templom mellett őrizték a céhek zászlóját, amelyek alatt vonultak együtt körmenetek idején a fazekasmesterek. A jáki fazekascéh évi számadását Szent Pál napján (január 25.) tartotta, ekkor választották meg az új céhmestert, vagy erősítették meg a régit. A céhszokások közül az ún. fazekasmise megtartása is dokumentált, a jáki középkori templom bélletes kapuzatán is látható tizenkét apostol közül Szent Jakabot és Szent Fülöpöt is fazekasnak tudták, így e szentek napján (Fülöp és Jakab napja, május 1.) a már elhunyt mesterek lelki üdvéért mondattak szentmisét.

1937-ben adták ki Szepesházi Róbert szerkesztésében, Ujváry Ede szombathelyi polgármester előszavával, a „Szombathely Városismertetés” című lapot, amiben a „az ősi Savaria történelmi emlékeit és a modern Szombathely szépségeit” igyekezték népszerűsíteni. A jáki templomot Fábiánné Biczó Ilona mutatta be, a jáki fazekasokról Fábián Gyula írt összefoglalást, aki külön néprajzi kismonográfiát is összeállított „Jáki gerencsérek” címmel, még 1934-35-ben a Vasi Szemle oldalain. A Szombathellyel szomszédos jáki templommal és akkor még élő fazekasműveltséggel kapcsolatos korabeli helyi kultúrpolitikai akaratot így összegezte: „A jáki gerencsérség idegenforgalmi szempontból rendkívül érdekes. Nehéz elképzelni, hogyha valaki a gyönyörű templom megtekintésére kirándul, egy órát ne szenteljen ezen népi mesterség tanulmányozásának… A jáki gerencsérek különösen azóta díszítik edényeiket, mióta az idegenforgalomra nagyobb súlyt helyeznek… Igen fontos körülmény az, hogy Jákon magasodik a gyönyörű templom és mivel a fazekasok tudják, hogy az idegen elsősorban a monostor kedvéért jön Jákra, az edényeikre a templom domború képét ragasztják rá.”

A szombathelyi Savaria Múzeum néprajzi gyűjteményében őrzünk három olyan jáki fazekasok által készített mázas kerámiát, amelyek figurális módon a kéttornyú templom kicsinyített másaként készültek, nyilvánvalóan idegenforgalmi céllal. Ezek közül a legkorábban megszerzett emlékfigurát Szombathely város tanácsa adta ajándékba a múzeumnak, a második világháborút követő államszocialista rendszer kiépítése idején, 1953. október 10-én. A kisméretű dísztárgy (6,8x10x12 cm) korábban Piplics János ügyvéd tulajdona volt, és azzal a harminc darabos kerámiagyűjteménnyel együtt került a múzeumba, amelyek eredetileg saját tulajdonú lakását, előszobáját díszítették.

A jáki templom kicsinyített másaként készült további két másik mázas kerámia Takáts Dénes jáki fazekasmester munkája, előbbit dr. Dömötör Sándor néprajzos múzeumigazgató vásárolta tőle 1956. augusztus 30-án, a másikat 1967-ben leltározta be Bárdosi János néprajzkutató, a Néprajzi Osztály vezetője.

Dr. Illés Péter PhD
etnológus, főmuzeológus,
a Szellemi Kulturális Örökség Vas megyei referense
Savaria Múzeum

Irodalom:

Fábián Gyula: A jáki gerencsérek. Reprint kiadás. In: Köbölkuti Katalin szerk.: Fábián Gyula emlékezete. Szombathely: Berzsenyi Dániel Könyvtár – Savaria Múzeum, 2007.

Illés Péter: Fábián Gyula (1884–1955) és a „nép-rajz” – a jáki gerencsérek tükrében. In: Köbölkuti Katalin szerk.: Fábián Gyula emlékezete. Szombathely: Berzsenyi Dániel Könyvtár – Savaria Múzeum, 2007. LIII–LXXII.

Kresz Mária: Gerencsérek a nyugati határvidéken. In: Gráfik Imre szerk.: Vas megye népművészete. Szombathely: Vas megyei Múzeumok Igazgatósága. 228–243.