Barna kányát láttunk a Vasi Skanzenben!
A múlt héten a Magyar Madártani Egyesület Vas megyei helyi csoportjának honlapján olvastam, hogy megyénkben örvendetes módon több ritka ragadozó madár fészkelése is valószínűsíthető, így a barna kánya (Milvus migrans), a vörös kánya (Milvus milvus), a parlagi sas (Aquila heliaca) és a hamvas rétihéja (Circus pygargus) költése.
Aznap munkahelyemen, a Vasi Skanzenben, nagy meglepetésemre egy barna kányát pillantottam meg az égen.
A fajt sokan Fekete István regényéből, a Tüskevárból ismerik. A Dunántúl nyugati részén, Vas és Zala megyében, a vetési és a dolmányos varjút is kányának hívják, bár semmi közük nincs egymáshoz.
A barna kánya a vágómadár alakúak rendjébe (Accipitriformes), a vágómadárfélék (Accipiteridae) családjába tartozik. Elterjedése Dél-, Közép- és Kelet-Európa, de széles körben fészkel Ázsiában is. Vonul, a Földközi-tenger mentén telel. Indiában kifejezetten városlakó fajjá vált, hasonlóan észak-afrikai rokonához, a szintén településeken költő sárgacsőrű kányához (Milvus aegyptius).
A barna kánya hazánkban a Dél-Dunántúlon és a Tiszánál gyakoribb. Elsősorban ártéri erdőkben, gémtelepeken, illetve nagyobb tavaknál, mocsaraknál fészkel. Hazai állománya 140–160 párra tehető. Vas megyében kifejezetten ritka, a Rába menti ártereken költ.
Madarunk emberkerülő, bár jelentős alkalmazkodóképesség jellemzi: sokféle táplálékot fogyaszt, többek között rágcsálókat, madárfiókákat, de kedveli a halakat is. Emellett békákat, nagyobb rovarokat, a földigilisztát, sőt a dögöt sem veti meg. Szívesen foglalja el más madarak fészkeit, de maga is épít fészket, amelyet szeméttel, színes rongyokkal bélel ki. A táplálék mennyiségtől függően évente akár négy is fiókát is felnevelhet egy-egy pár.
A barna kánya megjelenése a Vasi Skanzen területén felveti a kérdést: vajon itthon is urbanizálódni fog a faj?
Nagyszerű érzés volt számomra, hogy láthattam ezt a szép ragadozó madarat. Megfigyelése a www.birding.hu oldalon is olvasható.
Vörös Norbert
állatgondozó
Vasi Skanzen