Szántó Piroska anyaga 1988–ban hagyatékként került a Szombathelyi Képtárba. Megszerzése az intézmény néhai igazgatójának, Salamon Nándornak érdeme. Neki köszönhető, hogy a 130 darabból álló gyűjtemény nagyobb része a művész halála után végül nálunk kapott helyet. Bekerült művei között festményeket és grafikákat egyaránt találunk, túlsúlyban ez utóbbiakkal, melyek illusztrációk és egyedi grafikák. Kevesen tudják, hogy az alkotó sok más képzőművészhez hasonlóan gobelineket is tervezett (a Tavaszi csokorról Cebula Anna, a Képtár igazgatója írt részletesen, s a Híres szombathelyi nők című könyvsorozatban is neki köszönhetjük a Szántó Piroskáról szóló kötetet.) A művész ábrázolt témáinak nem csak festészetében volt színes palettája. Itt a szakrális ábrázolásoknak ugyanúgy helye volt, mint a hétköznapiaknak: az egyik oldalon Johanna, Szent Sebestyén, Piéták és Krisztusok, a másikon vágyban összefonódó szerelmesek, a vidéki, hétköznapi élet jeleneteivel.

Talán vidéki származása révén is kedvelt témája volt a természeti elemek ábrázolása. Meglátásom szerint bizonyos értelemben valamennyi témája a természet volt: mindegy, hogy a vágytól ittas emberi, vagy varázslatos, misztikus, sötét és rejtőző arcát mutató natúra. A csodát szerette volna megeleveníteni, erre pedig bőséges technikai választék szolgált. Dolgozott akvarellel, tussal, gouache-sal, pasztellel, krétával, ceruzával és festékkel is, vagy ezek ötvözeteként vegyes technikával. A Mese a mákról (1972) című grafikáján sötét alapon világos színű festékkel csurgatásos technikával ábrázolja az ég felé nyújtózó mákgubók csoportját. E technika, a világos és sötét kontrasztok a mák ópiumos hatását idézik, míg más képein (Mákok fehérben I, 1991.) ugyanez a növény pasztell színeinek köszönhetően lidércként lebeg társaival a fekete papíron. A szentendrei művészközösséghez is kötődő alkotó munkája az új állandó kiállításunkban a szürrealizmus alkotói mellett kapott volna helyet, de helyhiány miatt kimaradt, s bemutatását most e bejegyzéssel pótoljuk. Akvarellel és tustechnikával készült Dió című munkája 1946-ban. A csendéletként is felfogható ábrázolást a lap teljes terjedelmében átlós irányú kompozícióban vetette papírra. A dió gömbölyded termései aranybarna, zöld és fekete színekben jelennek meg, mellettük az őszt egy elszáradt napraforgó virága idézi. Felül falevelek vékony kontúrvonalakban. A kompozíció elemeinek bal oldala árnyékban van, melyet a vastagon húzott sötét tusvonalak jeleznek. A lapon balra lent a műtárgy címe, jobbra lent a művésznő szignatúrája az évszámmal. Ez az az év, mikor az Európai Iskola nevű művészcsoport is elindult, melynek egyik alapító tagja Szántó Piroska volt.

Mácsadi Orsolya
művészettörténész
Szombathelyi Képtár