Keserü Ilona az Iparterv-csoport egyik legkvalitásosabb és legtehetségesebb, és egyben egyetlen női alkotója is. Ez a hatvanas évek elején induló fiatal művészgeneráció elfordult a hagyományos festészeti tradíciótól és a korszak nemzetközi vérkeringésébe kapcsolódva kereste az egyéni invención alapuló képalkotási módokat és anyaghasználatot. Keserü 1964-ben talált rá Balatonudvari 19. századi szív formájú sírköveire. Ez a tapasztalat elemeiben épült be munkásságának formavilágába és motívumrendszerébe. Ez a motívum jelenik meg Dombor című munkájában is, ugyanakkor többlettartalommal.

A cím nemcsak a balatonudvari sírkövek motívumvilágára vagy a sírhantok domborulatára utal, de a vászondomborítás technikájának segítségével plasztikusan a női idomok is megelevenednek a vásznon. Ebbe a különleges formavilágba sűrűsödik minden elemi, a kezdet és a vég, az Alfa és az Omega. A képen egyszerre elevenedik meg az életet adó anya dús keblekkel és az anyaföld, mely testébe visszafogadja az életútjának végére érő testet. Vannak ugyanakkor más kapcsolódási pontok is. A hatvanas évek közepén jelentkező új művésznemzedék alkotói közül többeknél felvetődött a hagyományos népművészettel való kapcsolat és a kérdés, hogy vajon alkalmas lehet-e a népművészet az újszerű törekvések szolgálatára. Mindezen felfogás gyökerei még a századelőn induló avantgárdnak világlátásában keresendők. Az avantgárd úgy vélekedett, hogy a műalkotás nem képmása, hanem jelképe a világnak. Tény, hogy a népművészet néhány sajátos vonása, szimbólumértéke, térformálást nem ismerő jellege, valamint forma- és színvilága sok inspiráló erőt adott az új utakat keresőknek, így Keserünek is. A kép színvilága élénk: narancs, vörös, lila és fehér színekben pompázik. Emlékeztet a Föld belsejében folyó láva színére, a tűzben izzó fémek színére, a legelemibb kémiai reakciókra és átalakulásokra. És valóban, a világ is átalakulóban volt a ’60-as és ’70-es években. A történelem ma beatgenerációként emlékezik azokra az új populáris zenén nevelkedő fiatalokra, akik külső kerületi vagy vidéki művelődési házakban és magánlakásokon kerestek maguknak kiállítóteret, színpadot, éltetve a művészetet, melyet az Aczél György által bevezetett 3T elvű kultúrpolitika ha nem éppen tűrt, akkor tiltott.

Mácsadi Orsolya
művészettörténész
Szombathelyi Képtár

Felhasznált szakirodalom:

Westkunst Ostkunst. Válogatás a gyűjteményből. Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum. Budapest, 2018

Láncz Sándor: Képzőművészeti Krónika: Keserü Ilona művei Pécsett – Schéner Mihály kiállítása a Műcsarnokban – Román György emlékkiállítása. In: Jelenkor, 1983. XXVI. évfolyam, 6. szám, p. 579.