Egy múzeum (vagy akár egy levéltár) gyűjteményének rendezése és feldolgozása sokszor még manapság is izgalmas meglepetéseket tartogathat. Ilyen volt, mikor még a tavalyi év során előkerült Lipóczi Keczer Ambrus 17. században íródott naplója a Smidt Múzeumban, melynek a különlegességét az adja, hogy a korábban ismert, sőt nyomtatásban is megjelent kézirat a 20. század folyamán eltűnt, és hollétéről a mai napig semmit sem lehetett tudni.

Lipóczi Keczer Ambrus gróf Thököly István késmárki udvari embere jómódú felvidéki családból származott: édesapja, Keczer András Sáros vármegyei alispán volt. Születésének pontos dátuma nem ismert, csak annyit tudni, hogy 1671-es halálakor ötvenegy éves volt. Már fiatalon Thököly István szolgálatába lépett, akinek birtokait igazgatta Késmárkon, Rózsahegyen és Árván. Keczer Thököly hű embere volt egészen annak haláláig, sőt még Árva várának 1670-es elestét követően sem menekült el. 1671-ben megidézték a pozsonyi törvényszék elé a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétel vádjával.  A köszvénytől szenvedő, beteges Keczer az utat nem élte túl, és 1671 májusában vagy júniusában Nagyszombat környékén elhunyt.

Keczer elsősorban naplója révén ismert a magyar történetírásban. Az 1663. január 1. és 1669. december 31. között naponként, magyarul vezetett napló a 17. század egyik fontos forrása, igaz kevésbé a politika- és hadtörténet (leszámítva talán az 1663–64. évi hadjáratok előkészületeit), sokkal inkább az uradalom-, gazdaság-, társadalom- vagy életmódtörténet számára. Forrásértékét mi sem bizonyítja jobban, minthogy azt 1894-ben publikálta Tasnádi Nagy Gyula levéltáros, az MTA levelező tagja, a Magyar Tudományos Akadémia Monumenta Hungariae Historica sorozatának részeként.

A kézirat eredetileg özv. Ujházy Józsefné született Priesnitz Zsófia tulajdonában volt, aki azt budaméri (ma Budimír, Szlovákia) kastélyának könyvtárában őrizte. A létezéséről Nagynak alighanem rokoni kapcsolatai révén volt tudomása, hiszen ő maga nemcsak felvidéki származású volt, de édesanyja Ujházy Paulina, a Budaméren szintén birtokos Ujházy Lászlónak a testvére volt.

A kézirat későbbi sorsa ismeretlen, így azt sem tudjuk, hogy miként és mikor került a szintén felvidéki (igaz a Budamértől meglehetősen távol eső Érsekújvárról elszármazott) Smidt Lajos tulajdonába: még az Ujházyak révén vagy már a háború utáni zavaros időkben. Csupán feltételezhetjük, hogy a múzeumalapító személyes kapcsolatok révén, ajándékképpen tett szert a naplóra. Erre azonban semmilyen közvetlen bizonyíték nem áll rendelkezésre.

Keczer Ambrus naplója Tasnádi Nagy Gyula részletes leírásának köszönhetően könnyen beazonosítható, sőt, az első lapon – alighanem Tasnádi Nagy kézírásával – a következő ceruzával írt bejegyzés található: Keczer Ambrus naplója 1663–1669. Az 1894-es kiadásban a következő leírás olvasható a naplóról: „A napló egy régi énekes codex hártyalapjával borított, 263 számozatlan levélből álló kis negyedrétű kötetben, melyet egészen megtölt, 1663 évi jan. 1-től 1669 évi dec. 31-ig terjed”. A fizikai jellemzők pontosan illenek a Smidt Múzeumban talált naplóra, mely jó állapotban, teljes terjedelemben maradt meg, mindössze a gerinc tetején szakadt a kötés. A kötést adó hártyalapon egyébként a nagycsütörtöki („sötét”) virrasztó zsolozsma, a matutinum kezdete látható, kottaírása pedig ún. metzigót írás, amelyet a mai Felvidéken előszeretettel használtak a késő középkorban (a beazonosításért Szoliva Gábriel OFM atyának kell köszönetet mondanom). Nem kizárt tehát, hogy Keczer magyarországi, sőt felvidéki eredetű töredékbe kötötte naplóját. A gerincen található egy ragasztott bőr, illetve egy papírcímke is, melyeken alighanem a kötet korábbi őrzési helyének a jelzetei olvashatók.

A fentieken túl Tasnádi Nagy még kiemeli, hogy a naplót Keczer „írta, illetőleg íratta, mert megjegyzendő, hogy saját keze vonásaival csak kevés helyen találkozunk, […] A napló legnagyobb részét négy-ötféle idegen kéz írta.” Ez a megállapítás is illik a kötetre, melyben több kéztől származó kézírás található. Tasnádi Nagy egyébként a napló első bejegyzéseinél ceruzával halványan jelezte is, véleménye szerint melyik kézírás származhat Keczertől.

Keczer Ambrus naplója jóllehet korábban már ismert volt, köszönhetően Tasnádi Nagy Gyula kiadásának, az eredeti szöveg előkerülése remélhetőleg mégis fontos adalékokkal szolgálhat a 17. századi magyar történetírás számára. Egyúttal felhívja a figyelmet a vidéki gyűjtemények tudományos igényű feldolgozásának fontosságára: a viharos 20. században szétszóródott nemesi, nagypolgári és egyházi (plébániai, iskolai) gyűjtemények értékes darabjai lappanghatnak ezekben az intézményekben, melyek így mindig tartogathatnak meglepetéseket. Ezt erősíti a Smidt Múzeumban szintén nemrég előkerült két ismeretlen, a maga nemében teljesen egyedi 16. század eleji antikva is.

Tangl Balázs
történész-muzeológus
Smidt Múzeum

Források:

Lipóczi Keczer Ambrus naplója 1663–1669, kiad. és bev. Nagy Gyula. In: Monumenta Hungariae Historica II. Scriptores 33. Magyar történelmi évkönyvek és naplók a XVI–XVIII. századból II. Budapest: A Magyar Tud. Akadémia Könyvkiadó-hivatala, 1894. 80–421. pp.

Tangl Balázs: Keczer Ambrus elveszett (és megkerült) naplója In: Magyar Könyvszemle 138 (2022) 240–243. pp.

 Az antikvákra lásd:

Sánta Sára – Tangl Balázs: Két ismeretlen 16. századi prognosztikon a szombathelyi Smidt Múzeumból. In: Magyar Könyvszemle 138 (2022) 230–235. pp.