Osiris egyike volt a legismertebb és legfontosabb egyiptomi istenségeknek. Alakja a túlvilág, az újjászületés és a termékenység fogalmaival kapcsolódott össze. Kezdetben csak egy alvilági vonásokkal rendelkező sokadrangú termékenységisten lehetett, de kultusza gyorsan terjedt, melynek során más istenek jellemzőit is magába olvasztotta. Az Osiris-mítoszból ismert halála és újjászületése következtében a túlvilág uralkodójává és az öröklét jelképévé vált. A meghaló és feltámadó istenben a természet körforgását, a növényzet évenkénti megújulását és a Nílus áradását látták, valamint összefüggésbe hozták az áradás kezdetét jelző Sirius csillaggal is.  Kezdetben csak az elhunyt uralkodókat azonosították Osirisszel – ahogy az istenség feltámadott a halálból, úgy nyerték el ők is az örök életet. Az Újbirodalom idején már a közemberek is részesülhettek ebben, minden egyiptomi vágya volt, hogy méltónak bizonyulva Osirisszé váljon, és legyőzze a halált.

Isteni nagysága, mérhetetlen hatalma és a tőle származó termékenyítő erő halotti állapotában nyilvánult meg, ezért múmiaként ábrázolták. A fején tollas atef koronát, kezében jogart és légykergető pálcát tart. Osirist rendszerint fehér lepelben, leginkább zöldre festett bőrrel jelenítették meg, utóbbi termékenységi aspektusát hivatott jelezni.
Az ősi egyiptomi istenség a hellenisztikus korban jelentős változáson ment keresztül, Apisszal történő összeolvadásából született meg az alexandriai Serapis, amely népszerűségben még Osirison is túltett. Az átalakulás külső jegyekben is visszaköszönt – mivel a görögök számára ez a múmiaszerű istenalak elfogadhatatlan volt – hosszú göndör hajával, szakállával és öltözékével mindinkább a görög Zeuszhoz vált hasonlatossá.
A Kr. u. 2. században az egyiptomi istenség kultuszának újbóli felemelkedése figyelhető meg, melyet az alexandriai kultuszok eredetének és ősi gyökereinek megismerése iránti igény eredményezett. A pannoniai Osiris-szobrocskák is az Isis-Osiris kultusz eredeti, egyiptomi jellegének megerősödésére utalnak.

A Kr. u. 2. században az egyiptomi istenség kultuszának újbóli felemelkedése figyelhető meg, melyet az alexandriai kultuszok eredetének és ősi gyökereinek megismerése iránti igény eredményezett. A pannoniai Osiris-szobrocskák is az Isis-Osiris kultusz eredeti, egyiptomi jellegének megerősödésére utalnak.
Savaria területéről származik az a kisméretű (9 cm magas) bronzszobor, amely az Osiris-szobrok késő kori típusának képviselője. A Kr. u. 1–3. századra keltezhető példány múmiavászonba csavarva, szemből jeleníti meg Osirist, fején tollakkal és szarvakkal díszített magas (atef) koronát visel. A homlokán látható Ureusz-kígyó az isteni védelmet biztosítja, a lepelből kinyúló kezeiben az uralkodói jelvényeket – a pásztorbotot és a légykergető pálcát – tartja. Utóbbira a trópusi vidékeken, így Egyiptomban is nagy szükség volt a tömegesen támadó legyek elleni védekezésben.  Ezek a kisméretű szobrok áldozati felajánlásként kerültek a szentélyekbe. A szobor talpán látható csapszeg a talapzathoz való rögzítését biztosította. Egyes szobrokon hosszabb-rövidebb szöveg is olvasható, melyben védelmet kértek valaki számára. 

Horváth Bianka
régész
Iseum Savariense

Irodalom:

Zsolt Mráv: The gods of Alexandria. In: E. Tóth – T. Vida – I. Takács (eds.): Saint Martin and Pannonia. Christianity on the Frontiers of the Roman World. Szombathely-Pannonhalma 2016, 29–34.

Wessetzky Vilmos: Isis és Osiris Pannoniában. Budapest 1989.