Magyar Királyi Darabont Testőrség:

Koronás fők, uralkodói családok, magas közjogi méltóságok, államiságot kifejező szakrális tárgyak környezetében Európában már a késő középkorban feltűntek díszes küllemű, speciális rendeltetésű fegyveres csapatok. Magyarul őket darabontoknak, újabb kori utódaikat pedig testőröknek, testőrgárdistáknak nevezték. Az 1905-ös „Szervi határozvány” így foglalja össze az alap tudnivalókat, feladatokat Ferenc József testőrségei számára: „...a testőrség rendeltetése első sorban abban áll, hogy Ő Felségeik legmagasabb személyeinek és a legfelsőbb uralkodóház tagjainak biztonsága felett őrködjenek, hogy ünnepélyes alkalmakkor ezen legmagasabb személyek környezetét és kíséretét képezzék, valamint a legmagasabb udvar fényét emeljék".

A Magyar Királyi Darabont Testőrséget a XX. század elején hozták létre, kifejezetten a budai várpalota őrzésére, illetve királyi (nádori) reprezentáció céljaira. „Őfelsége a császár és király katonai udvartartásához tartozó katonai osztagok" között rangban a negyedik volt és a Habsburg-ház legkésőbbi alapítású (1904) testőrsége. A csapat összlétszáma megalapításakor 63 fő volt, élén tábornoki ragot viselő testőrkapitány állt. A darabontok budavári feladatukat három változatban: udvari őrségi, biztonsági és díszszolgálat formában látták el.

A darabontok számára a legnagyobb eseményt IV. Károly 1916-os koronázása jelentette. A királyi díszmenettel, a királyt kísérve gyalog vonultak át a Mátyás-templomba a menetet vezető harsonások, egy díszbe öltözött honvéd huszár század és a heroldnak öltözött Szegedy Maszák Mihály udvari tanácsos után, a megtervezett koreográfia szerint negyedik egységként.

Az alabárd maratott pengéjének fényes felületét gazdagon aranyozták.

Amikor 1918-ban a monarchia széthullott, a darabont testőrség – a Magyar Királyi (Nemesi) Testőrséggel együtt – jogalap nélkül maradt, feloszlatták őket. Hivatalos megfogalmazásban: „a király a testőröket esküjük alól felmentette".

A tárgy leírása:

A darabont testőrök fegyverzetének legjellegzetesebb darabja az alabárd volt. Az itt látható bárdpenge része a testőrbárdnak (a kávával, a rúddal, a felső zárhüvellyel, a saruhüvellyel és a hordkampóval együtt). A testőrbárd eredeti hossza a pengehegytől a saruig 250 cm, melyből rúdja 130 cm.

A penge anyaga és technikája: acélpenge kovácsolva, maratott, tűzben aranyozott. Méretei: alsó harmadában 11 cm széles, aljától a hegyéig 65 cm hosszú.

Előlfelőli pengelapján az uralkodó, Ferenc József I.F.J. névjele, fölötte a Szent Koronával, valamint a Szűzanya a gyermek Jézussal sugárkoszorúban. Hátsó pengelapján az ország középcímere, melyet felső harmadában sugárkoszorú, lent az Aranygyapjas Rend Lánca övez, alatta a Darabont Testőrség alapításának évszáma (1904). Mindkét pengelapon lévő jelvények gazdag, 0,4 mm mély maratott, magyar lomb- és virágdíszítménnyel vannak körülvéve. A jelvények és a penge szélei tűzben aranyozottak.

Csiki István
történész
Savaria Múzeum