A Smidt Múzeum régiségtári kiállításának újkori leletei között egy töredékes gyöngyös párta is látható. A darab a Vas megyei Keléd községből (Vas megye, Celldömölki járás) származik, és az ajándékozó Pajor János tanító fennmaradt – 1938. június 7-én kelt – levele szerint a falu már vagy száz éve nem használt régi temetőjéből került napvilágra. A lelőhely valószínűleg azzal a temetővel azonos, amelyet a falutól északra a II. József (1780-1790) korabeli I. katonai felmérés megfelelő térképszelvénye is jelöl, egy a közelében akkor még fennálló rommal (Rudera) együtt. A mára már elenyészett falmaradványok talán egy a fennmaradt írott forrásokból egyébként számunkra nem ismert középkori plébániatemplom maradványai lehettek, amelynek árokkal övezett egykori sírkertjébe még évszázadok múltán is folyamatosan temetkeztek.

Színes gyöngyökkel és ékkövekkel díszített, aprólékos munkával kihímzett tárgyunk a 18. századi keskeny, ún. szalagpárták sorába tartozik. A párták abban az időben a leányok viseletéhez tartoztak, akik elsőáldozásuktól egészen férjhezmenetelükig, mint szüzességük jelképét viselték. A korabeli forrásokban ezért ezekkel a fejdíszekkel kapcsolatban gyakran a szűzkorona megnevezéssel is találkozunk. Ékesebb kidolgozású és drágább anyagból készült változataik nem egyszer főúri családok kelengye és hagyatéki leltáraiban is feltűnnek, bizonyítva egykori értékes vagyontárgy voltukat.

A fejet övező párták, diadémok és koronák története azonban jóval régebbi időkre nyúlik vissza, hiszen már a bronzkorból ismerünk ilyenforma fejékeket, gondoljunk itt csak a közeli Velem-Szentviden talált arany diadémra.

A pártaviselet divatját a magyarok keletről hozták magukkal, hiszen ez a – akkoriban fémveretekkel díszített – tárgytípus a honfoglalók leletanyagában is fellelhető. A magyar pártadivat pedig lényegében töretlennek mondható, hiszen az a 10. századtól egészen a 19. századig megvolt.

A magyar párta szó jelentése eredetileg valaminek a széle, szegélye, pereme, karimája értelmű volt, így esetünkben magának a hajkoronának a kidíszített szélét jelenthette, hiszen magát a tárgyat hátul szalaggal megkötve éppen a homlokon vagy valamivel afölött viselték.

Kiss Gábor
régész
Savaria Múzeum