Bajkó Anikó 1947-ben született, Budapesten. A Magyar Iparművészeti Főiskolán 1973-ban diplomázott kézifestő és nyomottanyag-tervező szakon. 1966-tól 1976-ig a Kispesti Textilgyár, 1981-1986 között a győri Gardénia Csipkefüggönygyár tervezője. 1993-tól a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola textiles szaktanára.

A textil és a textilművészet iránti vonzalma családi gyökereiben keresendő, mivel édesapjának Erdélyben volt kis szövőműhelye, majd Magyarországra költözése után a Textilipari Minőségellenőrző Intézetben dolgozott. Édesapjának köszönhetően ismerkedhetett meg a Goldberger Textilgyárban a különböző munkafolyamatokkal, melyek közül Bajkó Anikónak a filmnyomás nőtt a szívéhez. El is határozta, hogy megpróbál bejutni az Iparművészeti Főiskolára. Harmadszorra vették fel, addig már el is helyezkedett a Kispesti Textilgyárban, melynek így ösztöndíjasa lett. Rátermettségét mi sem bizonyítja jobban, hogy ugyanabban az évben, amikor megvédte a diplomamunkáját, a szombathelyi Ipari Textilbiennálén, 1973-ban első díjat nyert Tunel (Alagút) című mintakollekciójával, mely a Szombathelyi Képtár textilgyűjteményének egyik kiemelkedő darabja.

Bajkó Anikó az iparban elért sikerek mellett ötször vett rész a Velemi Textilművészeti Alkotótelepen, ahová évről évre 10-10 textiles művész juthatott el, amennyiben a zsűri a pályázata alapján arra érdemesnek tartotta. Az alkotótelepen hat hétig alkothattak a művészek. Szállást és ellátást biztosított nekik a rendező, Vas Megye Tanácsa, mely ezen felül még anyagköltséget, valamint ösztöndíjat is adott. Egyetlen kitétele volt a rendezőnek, hogy az ott alkotott textilmunkák közül minden művész egyet a szombathelyi textilgyűjteménynek adományozzon. Ezek voltak az ún. megváltások. A textilgyűjteménybe került munkákból a Szombathelyi Képtár a 2022.október 20. és 2023. május 28. között megrendezett Velem 1975-83 című kiállításon mutat be válogatást. 

A kiállításon Bajkó Anikónak is több munkája látható, hiszen a velemi 9 év alatt ő volt ott a legtöbbször és nagyon produktív alkotó volt. A velemi műhelynek a legfontosabb mottója az volt: kísérletezz! Ez azt jelentette, hogy mind az ipari, mind pedig az autonóm textilművészek temérdek kísérletet hajtottak végre. Bajkó Anikó a műszálakkal kísérletezett legfőképpen, azokat égette, roncsolta, vizsgálta struktúrájukat. A Velemben töltött idő, a mindig ősszel megrendezett szimpozion romantikus hangulatba ringatta az alkotókat, hiszen a meleg őszbe fordult erdő, a gyönyörű táj nem hagyta érintetlenül őket, így a kísérleteiktől független munkák megszületését is eredményezte. Ennek nagyon érdekes példája Bajkó Anikó Velemi táj I. című, applikációval készült alkotása. A selyemalapra készült fotónyomat alsó részében Velem község épületei és felfelé vezető kanyargós útja látható zöld alapszínen, míg a felső, fehér részen a Szent Vid-kápolna koronázza meg legfelül a hegyi tájat. A fotónyomatot applikált madárképecskékkel gazdagította a művész.

Cebula Anna
művészettörténész, igazgató
Szombathelyi Képtár