A bogarak a Föld legváltozatosabb élőlénycsoportját alkotják, a mai napig mintegy 400 000 fajukat azonosították. Közöttük találjuk a legkisebb és legnagyobb testméretű rovarfajokat. A kifejlett paránybogarak 0,25–1 mm hosszúak, ennél csak néhány élősködő életmódot folytató parányfürkész kisebb. A leghosszabb bogár címéért a herkulesbogár (Dynastes hercules) és az óriáscincér (Titanus giganteus) verseng, a maguk 17–18 centiméteres testhosszával, bár kósza híradások szólnak 20–22 centiméteres példányokról is. A góliátbogarak (Goliathus spp.) hossza „csak” a 8–11 centimétert éri el, de lárváik a legnehezebbek a bogarak között, 80–100 grammot is nyomhatnak.

A góliátbogarak a ganajtúrófélék (Scarabaeidae) családjába és a virágbogárformák (Cetoniinae) alcsaládba tartoznak. Nevüket a bibliai óriásról, Góliátról kapták. Hat fajukat ismerjük, de a szakemberek számos alfajt és változatot különítenek el:

Goliathus albosignatus Boheman, 1857
Goliathus cacicus (Olivier, 1789)
Goliathus goliathus (Linnaeus, 1771) 
Goliathus kolbei (Kraatz, 1895)
Goliathus orientalis Moser, 1909
Goliathus regius Klug, 1835

A góliátbogarak Afrika trópusi erdőiben honosak, ahol a bogarak a fák kifolyó nedvével és gyümölcsökkel táplálkoznak. A lárvák életmódjáról keveset tudunk, de mesterséges körülmények között sikeresen nevelik őket fehérjében gazdag táplálékkal, például macska- és kutyatáppal. Ebben jelentősen különböznek más virágbogarak lárváitól, ugyanakkor a közeg, ahol a lárva fejlődik, hasonló: korhadó levelekből, ágakból álló nedves televényt igényelnek. A fiatal lárvák inkább korhadékot fogyasztanak, majd később térnek át a magas fehérjetartalmú táplálékra. A kifejlett lárva bábbölcsőt készít magának, és ebben alakul bábbá, majd imágóvá. A bogár a talajban vészeli át a száraz évszakot, és az esők érkezésével mászik ki a felszínre.

A góliátbogarak kültakaróját vastag kitinváz alkotja. A megvastagodott szárnyfedők oldalszegélye a váll mögött kimetszett, mely lehetővé teszi, hogy hártyásszár­nyaikat a szárnyfedők szétnyitása nélkül tudják repülésre használni. Lábuk éles karompárban végződik, ez biztonságos kapaszkodást biztosít a fatörzseken és ágakon való mászáshoz.

A hímek és nőstények markánsan eltérnek egymástól: a hímek fején Y alakú kinövés található, amelyet más hímekkel folytatott harcban használnak. A hímek territóriumot tartanak, amit harciasan védelmeznek más hímekkel szemben. A nőstényeknek nincs ilyen kinövések, de fejük ék alakú, ez a tojásrakásban van segítségükre.

Hatalmas testméretük mellett a góliátbogarak feltűnően mintásak; összes fajukra jellemző, hogy a sárga, barna, vörösbarna, esetenként sötétbarna alapszínt fehér foltok, csíkok mintázzák.

A góliátbogarak nem védettek, de jelentős kereskedelmi értéket képviselnek. Méretük, jellegzetes megjelenésük miatt a rovargyűjtemények féltve őrzött darabjai.

Dr. Vig Károly
entomológus