A tulipán a magyarság virágainak is egyik legismertebb képviselője, alakja ősi népművészeti jelkép, díszítőelemként a magyar hagyományban sok helyen megjelenik. A Tulipa nemzetségnek a világon 100–150, Európában 10–15 faja él. A vadon élő tulipánok nagy része Közép-Ázsia mérsékelt égövi vidékein őshonos, de előfordulnak Kisázsiában, Észak-Afrikában, Közel- és Távol-Keleten, valamint Dél-Európában is. Az idők során a kultúrváltozatok ezreit terjesztették el és termesztik közkedvelt dísznövényként szerte a világon, óriási egyedszámban.

Erdei tulipán Herényben, udvaron, 2007. április 2. (fénykép: Balogh Lajos)

 A tudománytörténet szerint a tulipán, nárcisz, jácint, nőszirom kisázsiai fajai, a perzsiai császárkorona vagy a piros virágú ázsiai boglárka a nyugat-pannon térség növény- és gombavilágát elsőként kutató flamand polihisztor, Carolus Clusius (1526–1609) közreműködése révén kerültek Európába. Busbecqu és Ungnad, a bécsi udvar konstantinápolyi török követei közvetítésével kapta meg és szaporította el azokat Miksa császár bécsi udvarában, vagy éppen magyar barátja és segítője, Batthyány Boldizsár (1542–1590) németújvári és szalónaki kertjeiben, amelyekből aztán a többi Batthyány-birtokra, így Körmendre és környékére is juthatott.

Carolus Clusius (1526–1609) 

Példaként villantsunk fel egy érdekes, hazai színt a tulipánok világából. Noha a hajdani magyar őshazákban népünk bizonyára hosszú időn keresztül együtt élhetett a különböző vadon előforduló tulipánokkal, a mai Magyarország területén egyetlen faj sem őshonos, a Kárpát-medence térségében is csak egy, a Borbás Vince által leírt – az aldunai Kazán-szoros sziklapárkányain élő, sárga virágú – magyar tulipán (Tulipa hungarica), amely ma már csak a romániai oldalon van meg, s a világon csak itt él! (Az Európai Unióban ún. közösségi jelentőségű növényfajok közé tartozik, amelyek megóvásához különleges természetmegőrzési területek kijelölése szükséges.)

Ugyanakkor ritkán, de elvadulva kontinentális Európa-szerte előfordul a mediterrán származású, ott helyenként már-már veszélyeztetett erdei tulipán (Tulipa sylvestris). 25–45 cm magas, vékony szárú, keskeny-lándzsás, hamvaszöld levelű növény. Április–májusban nyíló illatos, sárga virágai kívül néha pirosas vagy zöldes árnyalatúak, lepelvégei visszahajlók. A hagyma gyakran tarackos, a növény sarjtelepet képez. Egyes források szerint dísznövényként úgy három évszázada főúri kertekbe, temetőkbe telepítették be szépsége miatt, mások szerint már a törökök közvetítésével eljuthatott hazánkba. Igen ritka kultúrreliktumként helyenként fenn is maradt.

Erdei tulipán Gencsapátiban, kertben (fénykép: Dankovics Róbert)

Hazánkban egykor Győrből és Pécsről volt előfordulási adata, újabban Békés (a mezőberényi temetői 2012-ben helyi védettséget nyert) és Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyékben három-három, Hajdú-Biharban egy ilyen másodlagos (szubspontán) állománya ismert. Vas vármegyében négy előfordulásáról tudunk. A csákánydoroszlóiról Csaba József adott hírt az 1930-as évek közepétől; Szombathely–Oladból, az Ernuszt Kelemen-kastélyparkból Pásti János és Tóth József jelezték 1993-ban; az 1990-es évek végén Dankovics Róbert lelte Gencsapátiban, a Perint mederoldalában, ahová kerti hulladékkal kerülhetett; míg a negyedikre Schmidt Dávid bukkant Sorokpolánynál, a Sorok feletti akácos oldalban lelve egy tövét 2020-ban.

Az erdei tulipán Clusius pannóniai flóraművében (1583)

A legrégebbi vasi előfordulásról a Vasi Szemlébe írva Csaba József (1903–1983), megyénk neves polihisztora elképzelhetőnek tartja, hogy e növény is Clusius révén kerülhetett a Batthyányakhoz, azok csákánydoroszlói várkastélya mellé. Lelkesen, és nosztalgikus, de a valóságalapot nem nélkülöző hittel tudósít az elvadulva virító erdei tulipánról, midőn feltételezi a család korabeli németújvári és szalónaki kertjeivel – vagyis Clusius virághonosító tevékenységével – való kapcsolatot. Kutatásai szerint „a községben tudni vélik, hogy »régi időben egyik Batthyány az elfogott török tiszteknek csak akkor kegyelmezett meg és engedte őket szabadon, ha a foglyok megbízottja ritka virágokat hozott Törökországból növénytudós barátja részére«. Él az itteni nép száján a »töröktulipán« név is; igaz, hogy most már egy másik növényre: a császárkoronára (Fritillaria meleagris) vonatkoztatva használják. Ezek az emlékek is sejtetik, hogy talán mégiscsak van valami kapcsolat a csákánydoroszlói erdei tulipán és a 330 év előtt elhalt Clusius között” – írja 1939-ben.

Felvetődhet a kérdés, hogy e szép virág nem a rokoni kapcsolatok révén kerülhetett-e a szarvasi arborétum ősébe, az Anna-liget angolparkjába is Batthyány Anna és férje, gróf Bolza József révén az 1800-as évek elején?

Elvadulva virító erdei tulipán Csákánydoroszlón, 1938. május 1. (fénykép: Csaba József)

Csaba József fentebb idézett közlését érintő észrevételként jelezhető, hogy a császárkorona helyes neve Fritillaria imperialis, míg a Fritillaria meleagris a közeli Büksi-réten őshonos, Csaba József gyűjtése szerint Nagycsákányban fekete tulipán-nak is nevezett mocsári kockásliliom tudományos neve.

Pócs Tamás szerint az erdei tulipán csákánydoroszlói előfordulásáról Barabits Elemér is hírt adott az 1950-es évek elején, majd lelőhelyét Horváth Ernő és Jeanplong József 1962-ben Vas megye védelemre javasolt területei közé sorolták. Simon József szerint a túlzott fenyvesítés és a tövek kiszedése az 1980-as évekre a virág eltűnését jelentette, de Somkuthy Ferenc és Tóth József az ezredfordulón újra említik. A sárga, illatos virágú növényt Dóka Ferenc plébános társaságában 2003 tavaszán a jelzett helyen Balogh Lajos is meglelte, de már csak nem virágzó, tengődő foltokban. Szerencsére szomszédos házának kertjébe néhai Trummer Rudolf néhány évtizede telepített belőle, ahol azóta is évente virágzó állománya él (lásd préselt egyedének herbáriumi lapját, amely 2012 óta a Vasi Múzeumi Látványtárban látható). A csákánydoroszlói előfordulás időszerű helyzetéről 2022-ben Simon Zsolt tudósított; ő és Bokor Rudolf szerint a kastély parkjából eltűnt, a községben az erdei tulipán már csak a Trummer-féle kertben van meg. Az onnét 2003-ban kapott néhány hagymából mára egy m2-es foltban nő a Savaria Múzeum botanikusa szombathely–herényi udvarán is – tavaszonként felidézve Clusius örökélő emlékezetét.

Dr. Balogh Lajos
botanikus
Savaria Múzeum

A Csaba József hírül adta erdei tulipán húszéves herbáriumi lapja Csákánydoroszlóról (gyűjtés: 2003. április 25., Balogh Lajos) – A 2023. júniusi hónap műtárgya a Savaria Múzeumban (fénykép: Erdő Ádám)

Irodalom:

Balogh L. (2009): Carolus Clusius Nyugat-Magyarországon. – In: Testis temporis – Az idő tanúja 23. (sorozatszerk.: Nagy Z.) Körmend, Körmend Város Önkormányzata, 24 pp. https://beythe.weebly.com/uploads/1/2/7/7/12779522/2009_baloghl_clusius_testemp.pdf

Beol.hu (2010): Ritka tulipánfajtát találtak Mezőberényben. – Beol.hu, Békés megyei Hírportál, 2010.04.26. 17:46. https://www.beol.hu/kultura-bekes/2010/04/ritka-tulipanfajtat-talaltak-mezoberenyben

Chihab, M., Bouzidi, M. A., Latreche, A., Dif, M. M. & Boubakr, S. (2018): Habitat characterisation for the threatened geophyte Tulipa sylvestris L. in the forest of Bouhriz, West Algeria. – Acta Botanica Malacitana 43: 71–81. https://www.cabdirect.org/cabdirect/abstract/20203149098

Csaba J. (1939): Elvadulva virító erdei tulipán Vas megyében. – Vasi Szemle 6(5–6): 347–348. https://adt.arcanum.com/hu/view/MTA_DunantuliVasiSzemle_1939/?pg=362&layout=s&query=elvadulva%20vir%C3%ADt%C3%B3

Erdős D. (2017): A Körösvidék botanikai különlegességei. A sárga erdei tulipán (Tulipa sylvestris). – Körösvidék-blog, 2017. ápr. 27. https://korosvidek.blog.hu/2017/04/27/a_korosvidek_botanikai_kulonlegessegei

Horváth E. & Jeanplong J. (1962): Vasmegye ritka és védelmet érdemlő növényei. – Vasi Szemle 16(1): 19–42. https://adt.arcanum.com/hu/view/MTA_DunantuliVasiSzemle_1962/?pg=20&layout=s&query=%C3%A9rdeml%C5%91

Illés P., Vig K. & Balogh L. (2004): A száz éve született vasi nótárius feljegyzései. Csaba József tudósi és képi hagyatéka. Időszaki kiállítás a Savaria Múzeumban, 2003. május 15 – október 3. – Magyar Múzeumok 9(4): 57–58. http://archiv.magyarmuzeumok.hu/archivum/2003_4.pdf

Molnár V. A. (szerk.) (2018): Élet a halál után. A temetők élővilága. – Debrecen, Debreceni Egyetem TtK Növénytani Tanszék, 216 pp. http://real.mtak.hu/67114/, http://molnar-v-attila.blogspot.com/2019/03/uj-konyv-elet-halal-utan-temetok.html

Pásti J. & Tóth J. (1993): Adatok Szombathely környékének növényvilágához. – Vasi Szemle 47(2): 194–196. https://adt.arcanum.com/hu/view/MTA_DunantuliVasiSzemle_1993/?query=t%C3%B3th%20j%C3%B3zsef&pg=199&layout=s

Rapaics R. (1932): A magyarság virágai. A virágkultusz története. – Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 423 pp. https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Viragaink-viragaink-1/a-magyarsag-viragai-1449/

Sallainé Kapocsi J. (é. n.): Egy tulipán, amely kiszökött a kastélykertekből. A szarvasi Anna-liget erdei tulipánjai. – Turista Magazin https://www.turistamagazin.hu/galeria-1/egy-tulipan-amely-kiszokott-a-kastelykertekbol/2522736

Simon J. (1984): Vas megye. – In: Mészöly Gy. (szerk.): Arborétumok országszerte. – Budapest, Mezőgazdasági Kiadó, pp. 156–208.

Simon Zs. (2022): Egykor vadon növő, ritka erdei tulipánok Csákánydoroszlóban. – Csákánydoroszlói Hírlevél 28(3): 6–7 (2022. márc.). https://csakanydoroszlo.hu/hu/letoltesek/dletoltes/30410/

Somkuthy F. & Tóth J. (2000): Vas megye arborétumai és kúriakertjei. – Szombathely, Életünk, Faludi Ferenc Alapítvány, pp. 25–28.

Somlyay L. (2020): Magyar tulipán. – Trianon, Természetrajz a Kárpátoktól az Adriáig. Virtuális kiállítás, 2020. jún. 4., Magyar Természettudományi Múzeum, https://trianon.nhmus.hu/hu/elovilag/novenyek/magyar-tulipan