1944 nyár végén a szovjet csapatok elérték Magyarország határát és ezzel megkezdődött az országért vívott, több mint fél évig tartó harc. Jóllehet Horthy Miklós 1944. október 15-én tett egy bizonytalan kiugrási kísérletet, a rosszul megszervezett próbálkozás kudarcba fulladt, mely a világháború elhúzódásához, és ezzel Magyarország fokozott szenvedéseihez és pusztulásához is hozzájárult.

A szovjet hadsereggel együtt jelentek meg az országban az úgynevezett megszállási pénzek, melyet a köznyelv csak vöröspengőnek nevezett. A megszállási pénz eredeti funkciója a hágai egyezmények szerint a megszálló hadseregek rekvirálásainak a megtérítése volt, és ilyeneket a nyugati hatalmak is bocsátottak ki a második világháborúban. Az 1946 február végéig érvényben maradó vöröspengők azonban fedezetlen papírpénzek voltak, melyek jelentősen hozzájárultak a világháborút követő magyarországi hiperinfláció kialakulásához. A vöröspengőket eredetileg a GOZNAK nyomta, de később a Magyarország megszállását végző mindhárom ukrán front maga állította elő azokat a GOZNAK által rendelkezésre bocsátott nyomólemezekkel. Így az I. Ukrán Front Diósgyőrött, a II. Ukrán Front Szolnokon, majd később Kiskunhalason, a III. Ukrán Front pedig Pakson nyomta.

A szovjetek által kibocsátott 100 pengős mintájára készült az a feltehetően 1944 végén nyomott propagandapénz, melyből két példány is található a Smidt Múzeumban. Az előoldalon lévő nyomat a Vörös Hadsereg által kibocsátott 100 pengős hű másolata, míg a hátoldal három sarkában „100 Pengő?”, a negyedik sarokban pedig „NEM! 100 Pengő”, valamint az alábbi propagandaszöveg olvasható:

„Csak egy darab papír / semmire sem való, mint ugyanaz a papír amit a vörös hadsereg parancsnok- / sága a megszállt magyar területek lakosságának kiad, - nagyon természetesen / hogy ennek a papírdarabnak semmi fedezete és értéke nincsen. / EGY ILYEN RONGY PAPÍRDARABÉRT KELLJEN NEKED DOLGOZNI? / EZÉRT A RONGY PAPÍRDARABÉRT KELLJEN A MUNKÁD GYÜMÖLCSÉT ÁRUBA BOCSÁJTANOD? / EGY OLYAN RONGYÉRT AMIÉRT TE KÉSŐBB SEMMIT SEM KAPHATSZ? /SEGÍTS ÉS KÜZDJ ellene te is, hogy a fajtádat a magyar népet így ki ne / foszthassák: / Harcolj ellene SZÓVAL SZÍVVEL és FEGYVERREL!”

A propagandapénz eredetéről és előfordulási gyakoriságáról keveset tudni. Feltehetően 1944 végén nyomták, és mára csak kevés példány maradt fenn, az rendkívül ritkának számít.

Tangl Balázs
történész muzeológus
Smidt Múzeum

Források:

Kupa Mihály: Felszabadulásunk pénzei (1944–1945). In: Honismeret 1985/2. sz. 9–13. pp.

Huszka Lajos – Nagy Ádám: Pénzforgalom Szegeden 1944–1945-ben. In: A Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1987. Szerk.: Juhász Antal. Szeged, 1988. 353–376. pp.