A Smidt Múzeum Régiségtárának népvándorlás kori leletei között – a vasasszonyfai avar kori temetőből származó késő avar kori leletek társaságában – egy bronzból öntött, griffel díszített övveret található, amely a 8. századból származik. Egykor egy harcos férfi fegyverövét díszítette, több hasonló veret társaságában. Sajnos a teljes övkészletből csak ez az egyetlen darab jutott a gyűjteménybe, a hozzá tartozó csat, a különféle szíjvégek, a hasonló csüngős és egyéb veretek hollétéről ma már semmit sem tudunk. Ám ez a magányos darab is ábrázolásával sokat elárul arról a korszakról, amelyből származik.

A veret egy négylábú és hosszú farkú, de ugyanakkor kampós csőrű, madárfejű, szárnyas állatot: azaz egy griffet ábrázol. Régészeti szempontból részben éppen erről a képzeletbeli lényről nevezték el a Kárpát-medencei avar korszakának második felét: a griffes-indás kultúra időszakának.

A griff elképzelése – melynek teste az oroszlánéhoz, a feje, szárnya és karmai viszont a saséhoz hasonlítanak – azonban sokkal régebbi, mint a korai középkor, amelyből darabunk származik. A Kr. előtti 5. században Hérodotosz, a történetírás atyja tudósított róluk. Szerinte "a griffek a belső-ázsiai szkíták földjén túl eső hegyekben őrizték az aranyat".

Az idézetből több minden kiderül. Az ősidőkből (az egyiptomi és asszír legendákból) származó mesebeli állat elképzelése eszerint keletről került az ókori Görögországba, majd azon keresztül jutott el egész Európába, és vált később a heraldikában az erő, a bátorság és a vezetés szimbólumává.

Visszatérve keletre: ábrázolásait ott találjuk a sztyeppe-vidék szkíta és a hun-kori tárgyain, egészen Belső-Ázsiáig. Neve görög eredetű, amely magyarul kampós csőrt jelent. Mivel mind az oroszlánt, mind a sast a föld, illetve a levegő urának tekintették, a kettőjükből összegyúrt griffet így minden teremtmény urának tartották, aki még a sárkányt is képes legyőzni, amelynek ősi ellensége. Kettőssége révén a kereszténység Jézus Krisztus jelképének tekintette, akinek földi létére az oroszlán, mennybemenetelére pedig a sas utalt. Így nem csoda, hogy Dante Isteni színjátékában az Egyház diadalszekerét az égbe vezető úton éppen egy griff húzza.

Az idézet szövegét ismerve nem csoda, hogy az ókorban a griff a kincs és a gazdagság őrzőjeként volt ismert. A különféle elképzelések szerint magas hegyormon, az őshaza kristályhegyeinek csúcsán, vagy egy hatalmas fa tetején fészkel. Nemcsak az aranyat, hanem az örök élet forrását, a szent tüzet és az életfát, hanem magát az egész istenvilágot, az isteni hatalmat is ő őrizte és védte, miképpen a földi királyság intézményét is. Így a későbbiekben ez utóbbiak jelképévé is vált, amíg az eurázsiai nomád népek inkább a Nap követét tisztelték benne.

Kézai Simon magyarok viselt dolgairól írt művében szintén feltűnik a griff, amelynek lakhelyét a krónikás ugyancsak a szkíták földjére tette. Mivel az avarok köztudottan a szkíta népek sorába tartoztak, kapcsolatuk Szkítiával és az ott élő legendás griffekkel a régiek számára nyilvánvaló lehetett.

A griff alakját az újabb kutatások szerint egykor az Altáj hegység aranybányáiban fellelt Protoceratops nevű dinoszaurusz csontmaradványairól mintázhatták. Ennek a négylábú fajnak ugyanis ha szárnya nem is volt, de a papagájéra emlékeztető csőre igen, ami alapján a madarak és az emlősök keverékének, azok hibridjének tekinthették.

Dr. Kiss Gábor
régész