Edit nem klasszikus értelemben vett múzsa, viszont nem is csupán egy modell Schrammel Imre munkásságában. Személye a hetvenes évektől működő siklósi szimpóziumokhoz kapcsolódik, ugyanis ő volt a művésztelep teltkarcsú konyhásnője. Alakját a drapériás figurák tematikájú művekkel rokonítható több alkotás is őrzi, nevét nem mindig jelölve a mű címében.

Az Edit című alkotás 1989-ben készült, raku technikával. A kisplasztika méretű alkotás egy kereveten oldalasan támaszkodva heverő, alsóneműbe öltöztetett, kontyos nőalakot ábrázol. Első látásra leginkább valamely őskori Vénusz-ábrázolásra asszociálhatunk a telt idomokkal megáldott, a nőiséget a művészi túlzás eszközeivel megfogalmazott szobor kapcsán. Az agyaghasználat tekintetében nyers, archaikus stílusban, félig kidolgozott megmintázásban megalkotott nőalak természetes pózban fekszik, bal könyökére támaszkodva. Az arc kimondottan részletes, a vonások felismerhetők, szép kontrasztba állítva a végtagok elnagyolt megfogalmazásával. A fehérnemű finom részletességgel mintázott, csakúgy, mint a kanapé, amely gondos kidolgozása, mintázata nyomhagyással készült. Színei, formái és felületi részletei révén az alkotás egyszerre robosztus és érzékeny benyomást kelt bennünk.

A Schrammel-gyűjtemény állandó kiállításában élőben is megtekinthető és felfedezhető, milyen leplezhetetlenül árulkodik arról ez alkotás, hogy a hölgy észre nem vehetetlen telt bája igazán megfogta a művészt.  Érdekességképpen egy adalék a látványhoz: Edit amúgy is érdekes alakjához hozzátartozik Schrammel Imre tolmácsolásában az a humoros megjegyzés, miszerint a grandiózus alkatú hölgyet egy rendkívül alacsony, vékony férjjel kovácsolta össze a sors iróniája.

Bihari-Bakodi Szilvia
restaurátor
Szombathelyi Képtár