A savariai Iseum 2001-2010 közötti régészeti feltárása során több olyan lelet került elő, amely a területen ipari tevékenységre utalt. A szentély előcsarnokának északi részéből előkerült vöröses, hamus, faszenes átégett betöltésű gödör benne több félig kész fémtárggyal, illetve az ezek készítésre szolgáló eszközök töredékeivel. Ezek között volt egy fibula (ruhakapcsoló tű), amelyen az agyag öntőformában való kiöntése után az utómunkálatokat nem végezték el. Így az egytagú fibula fején levő spirál valamint a tű nem került még kialakításra: egy szélesebb bronzpántban végződött itt a tárgy. Ennek vékonyra való kihúzását, spirállá való feltekerését – amely rugóként is szolgált -, illetve a visszahajtott tűrészének formára való alakítását már nem végezték el.

Félkész bronz fibula az Iseum területéről (Fotó: Tárczy Tamás)

A fibulát, amelyet a régészek az Almgren 69 típusként határoznak meg, a Kr. u. 1. század második felének egyik legelterjedett fibulaformájához tartozik: egygombos erősprofilú fibula volt.

Eddig több bronzműhelyt, textilműhelyt sikerült azonosítani az Iseum körzetében, ezek egy része a szentély fallal körülvett területéről került elő, elsősorban az előcsarnok északi és déli végéből. Bár kezdetben azt gyanítottuk, hogy ezek valamilyen módon párhuzamosan működtek az Isis-szentéllyel, ma már tudjuk, hogy a különböző tevékenységek között időbeli különbség volt.

Így a Kr. u. 1. második felében, amikor megépítik az első Isis-szentélyt, az csak kisebb alapterületű volt, ez pedig lehetővé tette a közvetlenül szomszédos telkeken ipari tevékenységek (tovább)működjenek. A Kr. u. 2. század első felében kiépült nagyobb alapterületű Iseum építési munkái során pedig az ezen a területen működött egyéb épületeket, építményeket elbontották, a bennük talált tárgyak egy része pedig ott helyben eltemetődött.

Az Iseum és a körülötte azonosított műhelyek a Kr. u. 1. sz. második felében (Grafika: Kiss Tamás)

Ezek nemcsak az itt folyó nem szakrális térként való használatról árulkodnak, hanem nagy segítséget nyújtanak, hogy az egyes építkezési fázisokat pontosabbak keltezzük. A fent bemutatott fibulát gyártó bronzműhely például egészen a Kr. u. 120-as évekig működött, ahogy a fibulával előkerült egyéb tárgyak alapján ezt meghatározhatjuk, mivel előkerültek olyan tárgytípusok, amelyeket ezelőtt az időpont előtt nem gyártottak. Ez azt is jelenti, hogy a nagyobb alapterületű Iseum kiépítése legalább a Kr. u. 120-as években, de akár még később is megkezdődhetett, így a korábban részben profán, ipari létesítmények helyén egy nagyobb szakrális épületkomplexum, az Iseum jött létre.

Az Iseum területéről származó bronzműhely fibula öntőmintái, fújtatócső-töredékei és félkész tárgyai (Fotó: Tárczy Tamás)

Bíró Szilvia
régész
Iseum Savariense