A helyi, aktív, öntevékeny polgárok életére vonatkozóan a Smidt Múzeum egyik legértékesebb dokumentumegyüttese az Emberbaráti Egylet iratai. A kétszáz éves, legkorábbi jegyzőkönyvek arról tanúskodnak, hogy néhány év mérlegelés után – valószínűleg a város 1817-ben elszenvedett tűzkárának okán – bécsi (egyben nyugat-európai) mintát követve, az akkoriban rendkívül modernnek számító emberbarátiság eszmeiségén nyugodva kerestek a polgárok megoldást az ember betegségekkel szembeni kiszolgáltatottságára. A felvilágosodás és klasszicizmus hátterén kibontakozó újhumanizmus és filantróp (=emberbaráti) gondolatkör az akkoriban 3500 lakosú Szombathelyen, püspöki mezővárosban is szárba szökkent és népszerűvé vált. Ennek ideológiája szerint a felgyógyítható és felgyógyítandó embert annak méltósága megtartása mellett helyezte a középpontba. A francia forradalom, a felvilágosult abszolutizmus és a napóleoni háborúk korszakát követően a középkorias karitász eszménye ezzel szemben már elavultnak tűnt sokak számára. Az egyház és létesítményei a 18–19. század fordulóján nagy presztízsveszteségen esett át, így történhetett, hogy a kórházegylet megalapításával, amely helyben a polgárosodás nyitányaként is értelmezhető, alapvetően egy jótékony, betegellátást megszervező polgári társaság reprezentálta tehetősségét, öntevékenységének erejét.

Az Emberbaráti Kórház az 1920-as évekből képeslapon

A szombathelyi Emberbaráti Egylet 1823 december 8-án tartotta alakuló ülését a városházán 89 polgár és két céh tagságával a kórházi ápolásra szoruló szegényebb (magatehetetlen) betegek megsegítésére „Hogy Magyar Hazánk ezen tekéntetbül is a külföldnél alább való ne légyen”. Így lett az univerzális filantróp eszmék mellett a helyi viszonyok közt hazafias (=patrióta) ideálok követője, amely a jegyzőkönyvekben a liberalizmus és nacionalizmus évszázadának jellegzetességeit mind magán viseli. Összejöveteleik alkalmával írt protokollumok nyelvezete ezen nagy korszakformáló eszmék helyi lecsapódásai. A szombathelyi emberbarátok mindenfajta – feudális, középkorias – kényszertől elhatárolva magukat, szabad akaratukból, önkéntes társulást hoztak létre a „sínlődő Emberiség ügyének felvételére”. Az egyleti tagok elsősorban a velük egy háztartásban élő, a patriarchális szemlélet szerint „családjukhoz” tartozó szolgáit és felebaráti szeretetből a szegény elhagyatottakat biztosították betegség, a „súlyosabb nyavaláik” idejére a betegápoló intézményben. Az egylet megalakulását elősegítette a városban élő – osztrák, német, észak-itáliai gyökerekkel rendelkező – kereskedőinek vállalkozói mentalitása. A kórházegylet fő szervezője Mittermayer Ferenc (1784–1828) patikus egyszerre volt gyógyszertártulajdonosként gyógyáru-kereskedő, (egészség)tudományosan képzett szakember és városbíróként „politikus”. A kereskedő, iparos, vendéglátós, világi és egyházi értelmiségiek, megyei/városi hivatalnokok adták az egylet története alatt mindvégig az elnökségi tagokat. A betegellátás megszervezésére irányuló kezdeményezésük sikere a polgári összesegítésen kívül a potenciális támogatók megnyerésén nyugodott.

Mittermayer Ferenc patikus festménye, ismeretlen festő, olaj, 1820-as évek

Az alapítók a kor gazdasági/jogi/orvosi szakembereiként ugyanakkor tudatában voltak annak, hogy csak egy „kicsiny mag”-ot vetettek el a bérelt lakosztályban háromágyas létesítmény felállításával, de egyben bíztak mintegy élő organizmusban annak kifejlődésében, gyarapodásában. Ezt a jótevők minél szélesebb körű bevonásával igyekeztek elérni. A szombathelyieknek az érdekegyesítésen, a szabadelvűségen és a hasznosság szempontjából reciprocitáson nyugvó szemléletmódja tükröződött az alapszabályaikban kidolgozott állandó/ideiglenes/pártoló tagsági rendszerében, amelyben mindenki megtalálhatta a maga számításait. Nem véletlen, hogy a betegek az emberbarátok munkájának következtében már 5 év múlva 1829-ben birtokba vehették a városias látványnak megfelelő emeletes kórházat, amelyet ekkor 7 ággyal sikerült felszerelni.

Az Emberbaráti Egylet magánkórházában a 19. század közepén 12 plusz 4 ágyas rendszerben a gyógyítás eredményessége 90%-os szinten mozgott. Összességében elmondható az emberbarátiság eszméjén létesült kórházról, hogy 125 éven át (1824 és 1949 között) a kor követalményeinek megfelelő színvonalon privát (polgári) önszerveződésen alapuló eszközökkel látta el a betegeket. Ennek a ténynek a történeti dokumentumait őrizte meg viszontagságos körülmények között is Dr. Smidt Lajos, az Emberbaráti Kórház (1945-1949 közt) utolsó igazgató főorvosa.

Dr. Keppel Csilla PhD
történész muzeológus, egyetemi oktató

Felhasznált forrás:

Statuten des philantropischen Vereines…, Steinamanger, gedruckt bey FranzPerger priv. Buchdrucker, 1825. [24. p.]