1671. április 30-án összeesküvés vádjával kivégezték Magyarország legnagyobb főurainak három tagját: Nádasdy Ferenc országbírót Bécsben, Zrínyi Péter horvát bánt és Frangepán Ferencet Bécsújhelyen. A kivégzés nemcsak Magyarországon, de egész Európában megdöbbenést váltott ki, hiszen még a pápa is szót emelt az érdekükben.

A kivégzéshez hosszú út vezetett, annak gyökere még az 1664-ben megkötött vasvári békét követően meginduló Wesselényi-féle összeesküvésig nyúlik vissza. Miközben ugyanis Szentgotthárdnál a keresztény seregek fényes győzelmet arattak az oszmán erők felett, a Vas vármegye akkori székhelyén megkötött békében lényegében a fennálló status quo-t erősítették meg, ezzel török kézben hagyva például az előző évben elfoglalt Érsekújvárt is. A béke hatalmas elégedetlenséget szült a magyar nemesség körében, mely Wesselényi Ferenc nádor vezetésével francia orientációt keresve szervezett titkos összeesküvést a Habsburgok ellen.

A szervezkedésnek azonban összetettebb okai voltak. Amellett ugyanis, hogy Bécs egyre inkább másodlagosnak tekintette az oszmán politikát és a keleti határok kérdését a növekvő francia befolyással és fenyegetéssel szemben, egy gyökeresen új államszervezési folyamat is megindult a birodalomban, mely kiváltotta a magyar főurak ellenállását: az abszolutista állam kiépítése. Végül ehhez társult a protestáns felekezetekkel szembeni egyre türelmetlenebb politika. Az összeesküvés azonban megbukott anélkül, hogy bármiféle eredményt elérhetett volna: már Wesselényi 1667-es halála nagy csapást jelentett a mozgalomnak, melyet követően Bécs hamar tudomást szerzett a szervezkedésről. A három vezetőt 1670-ben elfogták és perüket követően kivégezték.

A kivégzés hatalmas megdöbbenést keltett Európában. Az udvarnak szembesülnie kellett a török elleni háborúban nemzetközileg is megismert és elismert magyar politikai és katonai elit hírnevével. A politizáló magyar főnemesek ugyanis évtizedek alatt széles nemzetközi kapcsolatrendszert alakítottak ki, mellyel egyben befolyásolni is tudták nemzetközi közvéleményt. Éppen ezért az abszolutizmusra törekvő bécsi udvarnak nemcsak az összeesküvés vezetőit kellett kivégeznie, de hatékony propagandával ezt a befolyást is el kellett tüntetnie. Nem véletlen, hogy a kivégzést követően a bécsi udvar a saját szempontjait bemutatandó széleskörű propagandatevékenységbe kezdett, melynek egyik legismertebb darabja a Smidt Múzeumban is megtalálható Außführliche und Warhafftige Beschreibung, wie es mit denen Criminal-Processen, Und darauff erfolgten Executionen Wider die drey Graffen Frantzen Nadaßdi, Peter von Zrin, Und Frantz Christophen Frangepan, eigentlich hergangen (Részletes és valósághű leírás arról, miként zajlottak le valójában a három gróf: Nádasdy Ferenc, Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc Kristóf elleni büntetőperek és a pereket követő kivégzések) című munka.

A kiadvány címe azt ígéri, hogy részletesen beszámol a perről és a kivégzésekről, valójában azonban a magával a felségsértési perrel és az eljárással csak röviden foglalkozik. Iratokat egyáltalán nem tesz közzé, mindössze összefoglalja a felségsértési pert, hangsúlyozva annak jogosságát és törvényességét, melyet elsősorban azzal próbál bizonyítani, hogy részletesen felsorolja az eljárásban részt vevő személyeket és hatóságokat. Sokkal részletesebb leírást kapunk a vádlottak utolsó óráiról és kivégzésükről. Végül az ítélet szövege mellett elsősorban kegyelmi kérvényeket, arra adott válaszokat, illetve a kivégzés előtti leveleket közölnek forrásként. A kiadvány (némileg szokatlan módon) rendkívül gazdagon díszített, hiszen ahhoz összesen 12 metszetet készített a neves németalföldi metszőcsaládból származó Cornelius Meyssen.

A császári udvar két nyomdász számára biztosított privilégiumot, hogy a hivatalos kiadványt közzé tegyék: a bécsi Matthäeus Cosmerovius, illetve a nürnbergi Endter család (Michael és Johann Friedrich). A propagandakiadvány azonban 1671-ben és 1672-ben még számos kiadást megélt. Bécs és Nürnberg mellett Prágában, Hamburgban, Ingolstadtban és Drezdában is megjelent (igaz, ezek jellemzően a metszetek nélkül), Velencében a hivatalos olasz, Amszterdaban a holland és francia, Londonban pedig az angol fordítást nyomták ki.

A Smidt Múzeumban található példány nem teljes. Hiányzik a címlapja, több levél, valamint az utolsó három metszet. A kötet sokáig rendkívül rossz állapotban volt: erősen szennyezett, penészes és szakadt volt, melyet Gereben Zsófia restaurált még 2012-ben. A régi, menthetetlen kötésben ugyanakkor még benne volt az eredeti tulajdonos pecsétje, eszerint 1894-ben az még a kámi Bezerédj könyvtárban volt. Noha a kötet címlapja hiányzik, a szedése és a nyomdadíszek alapján egyértelműen beazonosítható, hogy a bécsi kiadásról van szó, pontosabban annak egyik variánsáról (Cosmerovius háromszor is kinyomta a kiadványt, melyek kisebb mértékben eltérnek, így a címlap betűkészlete, valamint a C₂ levél rectóján lévő nyomdai cifra). A kötet ma a Smidt Múzeum állandó kiállításában tekinthető meg.

Tangl Balázs
történész-muzeológus
Smidt Múzeum

Forrás:

A Wesselényi-összeesküvés : beszámoló a perről és a kivégzésekről. Szerk.: W. Salgó Ágnes. Bp., 2005. 224 pp.

Gereben Zsófia: Egy 1671-ből származó császári propagandakiadvány restaurálása. = Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35 (2012) 411–419 pp.